Az én tettem forradalmi eszköz arra, hogy az igazságot és a jogot diadalra juttassam. Tiltakozásom lelkemnek feljajdulása.
A szenvedélyes sorokat Émile Zola írta a J’Accuse…! – Vádolom…! című nyílt levelében, amely nemcsak radikális civil vádirat volt a 130 évvel ezelőtti Dreyfus-perben elkövetett jogtiprás, koholt kémvád ellen, hanem azóta is a felelős polgári magatartás zsinórmértékéül szolgál. Ha Zola a világ lelkiismerete, akkor Magyarországé most Szabó Bence volt rendőr százados, aki nyilvános kiállásával hű maradt esküjéhez, hogy a hazát, a nemzet egészét szolgálja, nem pedig a hatalmon levő csoportot, amibe egyáltalán nem fér bele az, hogy a titkosszolgálatok megpróbálják bedönteni a legnagyobb – immár szinte biztosan a választópolgárok többségét képviselő – ellenzéki pártot.
Mint ahogy az sem, hogy céljuk eléréséhez pedofíliával gyanúsítanak meg és ukrán kémnek hazudnak egy 19 éves gyereket – aki persze, az ő felfogásuk szerint, néhány hónapja már „nem fiatalkorú érintett”. Címlapsztorinkban bemutatjuk a jogsértő titkosszolgálati akció hátterét, a műveletben közreműködő kézi irányítású szabadcsapatok gátlástalanságát és agyatlanságát, és azt is felvillantjuk, ki mindenkinek vezethet az útja az ügy nyomán börtönbe.
https://hvg.hu/360/20260331_szintet-lepett-a-fidesz-a-fekete-sereg-bevetesevel-a-kampanyban
Nagy igény van arra, hogy Szabó Bence útja meg a nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatalba vezessen, ahol például felgöngyölítheti az MNB kirablásának történetét. Mindig is sejtettük, hogy a Matolcsy György által kitalált keleti nyitás nem más, mint a kincsesbarlangot nyitó Szezám, tárulj! varázsige unortodox megfogalmazása, és most szabad szemmel is láthatjuk, hogyan menekíti ki a család a közpénz jellegét elvesztett szajrét Dubajba.
De Matolcsy nemcsak azzal okoz kárt, amit visz, hanem azzal is, amit örökül hagy miniszteri és jegybankelnöki ténykedéséből: leszakadó és az európai centrumtól egyre távolodó országot – amiről a Gazdaság rovatban közlünk látleletet.
https://hvg.hu/360/20260331_para-kovacs-imre-oszolj
Mi jöhet még azután, hogy az Orbán-rezsim erőszakszervezetekkel ront a nemzetre, családi pénzjegynyomdává alakította a gazdaságot, és Mária helyett nyíltan Putyin elvtársnak ajánlotta fel az országot? Mi hat még a választókra? Ezek a kérdések szinte az egész újságon végigvonulnak. Para-Kovács Imre szerint még a fekete csuklyás verőlegények viselkedésén is látszik, hogy közeleg a vég, az egész szemétbánya, amit Orbán létrehozott, a fejére omlik, az ország pedig visszafordul a nyugati civilizáció felé.
Másik publicistánk, Szabó Andrea is optimista, szerinte a demokrácia nem attól él, hogy béke van és unalom, hanem hogy az állampolgárok vitatkoznak, számonkérnek, aktivizálódnak és az új politikai nemzedék fellép a színpadra.
https://hvg.hu/360/20260401_hvg-a-demokracia-mi-vagyunk-szabo-andrea
Azt, hogy a bejutási küszöb határán vagy alatta billegő párok üzeneteinek van-e hatásuk, mindenki tesztelheti magán: Magyarország rovatunkban interjúkat közlünk a DK, a Kutyapárt és a Mi Hazánk vezetőivel. Az viszont biztos, hogy arra továbbra sem kell figyelni, hogy Orbán mit mond vagy rikácsol, Ténytár rovatunk szerint egyre kevesebben hisznek a propagandában, például hogy a háború miatt teljesít rosszul a gazdaság, és attól magas az infláció.
Egy nemzet süllyed el szégyenében, hogy Orbán mégis a honvédő háborúban szenvedő Ukrajnán látja jónak megbosszulni az oroszok által lerombolt Barátság kőolajvezeték leállását. Hogy mennyit árt a magyar gázblokád Magyarországnak és a kereskedőcégek hitelének, arról a Gazdaság rovatban írunk, és a Portréban megszólaló Holoda Attila energetikai szakértőnek is van hozzá néhány szava.
Ha viszont nemcsak az aljas propagandára, hanem az olajárat a valóságban mozgató iráni háború kilátásairól szóló elemzésre kíváncsiak, akkor a Világ rovatot érdemes fellapozni. Emellé pedig a Szellem rovat félelmetes időutazásra invitál az iráni iszlamista forradalom, a második olajárrobbanás és Afganisztán szovjet megszállásának időszakába.
