Volt-e már olyan politikusa a világnak, aki Orbán Viktorhoz hasonlóan megcsinálta azt a nem mindennapi bravúrt, hogy megszerezte egyszerre az USA és Oroszország támogatását, majd még így is kikapott? Amikor a világ rovatban dolgozó kollégáimhoz fordultam ezzel a kérdésemmel, nem jutott eszükbe egy sem, de nagyjából ez volt az egyetlen olyan felvetés, amelyre nem találtam pontos adatot.
Túl vagyunk a választáson, itt az idő, hogy belemélyedjünk a számokba és megkeressük a válaszokat, miért történhetett az, ami történt.
Kezdem az alappal: azt már vasárnap késő este lehetett tudni, hogy a Tisza Párt annyi szavazatot kapott, amennyit magyar párt demokratikus választáson még soha. És ehhez hozzájönnek majd még a levélszavazatok, szóval több tízezerrel nőni fog a végleges szám. Ahol én a grafikonhoz az adatgyűjtés határát meghúztam, az a belföldi, már a választás napján feldolgozott szavazatok száma.
Ugyanezen a ponton a Tiszáé a valaha volt legnagyobb parlamenti többség is – érdekes részlet, hogy ezen a listán az utána következő négy helyezett a Fidesz 2010 és 2022 közötti eredménye, míg szavazatszámban az MSZP 2002-es győzelme befért még a Top5-be, ennyit tett az, hogy 2014-ben szanaszét töredezett volt az ellenzék. Itt fontos hozzátenni újra, hogy az idei arány még változhat, akár ha papírforma szerint a határon túli szavazatok a Fideszt segítik, akár ha pár szoros választókerület átfordul.
És itt azért nem tudom megállni, hogy ne írjam le:
elképesztő nagy bajnak érzem azt, amilyen a magyar választási rendszer.
Az, hogy az épp győztes párt néhány százezer szavazat előnnyel gyakorlatilag teljhatalmat kap, és egyedül az ő önkorlátozásukban bízhatunk, hogy ezzel visszaélnek-e, a rendszerünk valaha volt legnagyobb alapvető hibái közé tartozik. Oda tartozott akkor is, amikor ez a Fideszt segítette, és most is, amikor az ő bukásukat teszi még nagyobbá.
