Bognár Péter: Lovagoljon Perzsiába a halál!
Adott egy száz-, de az is lehet, hogy kétszáz éves harmad-nagy-nagynéni. Valóságos csoda, hogy még él, de nyugalom; a kedves és undok Tantin néni kifestve és felékszerezve, mint közönséges napokon is mindig, a halottas ágyán fekszik. Magához kéri – mert az ember a szenvedélyeihez az utolsó pillanatban is hű – az utolsó slukkot és az utolsó pár kortyot, és még arra is marad idő, hogy kis kedvencével, Simonnal pár szót váltson Ottlik Géza – a Tantinnak csak Cipike – Iskola a határon című könyvéről. Nagy tiszteletnek örvendő harmad-nagy-nagynénik családjában létezik továbbá az utolsó akarat teljesítésének intézménye is, egy szent küldetés teljesítése. Ha a szent küldetésre kiszemelt ezt nem teljesíti, maga is elkárhozik. Nem könnyű, ha a megoldás az orrunk előtt hever, viszont halott.
Bognár Péter új regényében Simonra vár a feladat, hogy megkeressen egy bizonyos Perzsát, és ha megtalálta, adjon át neki egy régóta íródó könyvet. Az ő családjának a története, csak őt illeti, figyelmeztet Tantin, de persze hazudik. Simon magához veszi a bőrkötéses krónikát, és útnak indul a Perzsa felkutatására. Gyorsan, cikcakkban halad, felbukkan itt-ott. Miskolcon jár, a háború szaggatta Harkivban, ahol tanúja lehet saját kivégzésének. Olvasói, akik látják, hogy a könyvből még van néhány oldal, aggódhatnak, képes-e a szerző golyóval a fejében befejezni a könyvét.
