Néhány napja értek a végére a résztvevői annak az 1700 kilométeres távnak, amelynek április 19-én vágtak neki, Grönland délnyugati csücskéből észak felé indulva. A négyfős nemzetközi csapat (benne sark- és gleccserkutatókkal, gyakorlott hegyi vezetővel és bázisugróval) extrém sportteljesítményre vállalkozott: kizárólag kiteski segítségével haladnak előre a végtelen hómezőkön. (A kiteski a síelés és a sárkányeregetés kombinációja, aminek során egy hosszú kötélen paplanernyőszerű vitorlával húzatják magukat; a kitesurf ennek vízisíelős változata.) A résztvevők azonban nemcsak az állóképességükről és az ügyességükről szerettek volna bizonyságot tenni, hanem tudományos munkát is végeztek: jégmintákat gyűjtöttek, amelyekből (még) jobban megérthető lesz a klímaváltozás folyamata.
Az expedíció egy belga nonprofit társaság, a 2022-ben alapított Imaqa szervezésében zajlott, amelynek célja, hogy „a felfedezés izgalmát ötvözze a tudományos kutatás precizitásával”, és ennek jegyében nehezen megközelíthető, általában sarkvidéki helyszíneken segítsen kutatóknak adatokat gyűjteni.
Másik, nem mellékes cél, hogy a kalandokat minél szélesebb körben meg is osszák. A Sila expedíciót is folyamatosan lehetett követni a közösségi médiás posztokon keresztül, innen tudható például, hogy ideális esetben naponta 130 kilométernél hosszabb etapokat is meg tudtak tenni a résztvevők, akiknek olykor mínusz 47 Celsius-fokos hideggel és dermesztő széllel kellett megküzdeniük, és hogy épp ennek következtében – a lábujján megjelenő fagyási sérülés miatt – kellett a csapat vezetőjének (és az Imaqa egyik alapítójának), Gilles Denis-nek idő előtt befejeznie a túrát.
