Amikor 1988-ban először Varsóban jártam, akkor az szürke és szegény volt. Ma modern, gazdag város, az EU legmagasabb felhőkarcolójával, az IMF pedig nemrég állapította meg, hogy Lengyelországé a világ 20. legnagyobb gazdasága. Valami hasonlóra számított, amikor előbb a Szolidaritás, majd az ország elnöke lett?
A válasz szerintem egyszerű, el kellett távolítani az akadályokat és a béklyókat, és akkor elindulhatott az ilyen ütemű fejlődés. De ez már nem elég az előttünk álló kihívásokhoz, mert a nemzetállami paradigma, amiben gondolkodtunk, s ami hosszú történelmi folyamat eredménye volt, a XX. századdal véget ért. Ma mindenről, amit teszünk, részben kontinentális, részben globális keretek között kell gondolkodni. A XX. század végéig minden állam maga építette az infrastrukturális intézményeit, gyakran a szomszédai kárára, ez volt a nemzetállamok fénykora. De mi van, ha egy nagy repülőtér manapság nem Varsóban, hanem Budapesten lenne jövedelmezőbb? Európában mint kontinensben kell gondolkodnunk.
Ki állhat ennek a váltásnak az élére?
Én munkás vagyok, gyakorlatias, ezért másképp jár az agyam, mint a teoretikusoké. Ha nem működünk kontinentális és globális keretek között, akkor ugyanúgy a pusztulás sorsára juthatunk, mint más korábbi civilizációk a Földön. Amelyek talán bizonyos értelemben fejlettebbek is voltak nálunk, hiszen tudtak például piramisokat építeni, amiket mi nem. A vesztüket az okozta, hogy nem voltak képesek újraszervezni magukat. Mi ezt utólag látjuk, megvan a tapasztalatunk, így elkerülhetjük a sorsukat.
https://hvg.hu/vilag/20260724_lengyelorszag-jog-es-igazsagossag-part-pis-kormanypart
