Bomlik a korábbi lengyel jobboldali kormánypárt

Jaroslaw Kaczynski, a 2015 és 2023 között kormányon volt Jog és Igazságosság párt (PiS) vezetője pénteken bejelentette: több mint 30 képviselő nem engedelmeskedett a pártvezetőség felszólításának, hogy szüntesse meg a párttagok között szervezett egyesületeket, ezért a párttagságuk megszűnt.

A válság már hetek óta érett. Kaczynski a pártegységért harcolt, míg Morawiecki volt miniszterelnök azt hirdette, hogy a több lábon állás csak erősítheti őket. Most teljes hangerővel zajlik a kölcsönös vádaskodás: a 78. évében járó Kaczynski szakadároknak nevezi a távozókat, és a politikai túlélésért küzd, míg az 58 éves Morawiecki felháborodva panaszolja, hogy egyesek – köztük saját korábbi kormányának volt tagjai – ok nélkül „kilökték” őt a pártból.

Pedig igazából sokan mindig idegen testnek tekintették őt, amióta váratlanul a kormány élére helyezte a pártelnök, mert bár édesapja az 1990 előtti földalatti ellenállás legendás alakja volt, ő maga a külföldi diplomáival és bankelnöki múltjával, Tusk 2007–2014 közti kormányfő tanácsadó testületének tagságával nagyon kilógott a PiS-ből. Azóta halálos ellenfelek lettek a ma is miniszterelnök Tuskkal, de az egy másik fejezete a történetnek. Kaczynski azt várta tőle akkor, hogy – Orbán Viktor szövetségeseként – keményen lép fel az Európai Unióban a „szuverenitás” védelmében. Ő igyekezett is, de közben kereste a kompromisszumokat, amivel szembekerült pártja és a kisebbik szövetséges párt héjáival, akiknek vezérét, a ma Amerikában bujkáló Zbigniew Ziobro igazságügyi minisztert neki kellett megvédenie a parlamentben egy bizalmatlansági indítványtól, pedig Ziobro puhánynak, megalkuvónak, árulónak nevezte őt.

https://hvg.hu/itthon/20260510_zbigniew-ziobro-new-jersey-amerika

2023-ban a PiS hiába lett a legerősebb párt, parlamenti többséget nem ő, hanem a vele szemben létrejött konzervatív-liberális-baloldali koalíció szerzett, a PiS pedig azóta keresi a helyét. A humoros kedvű lengyel kommentátorok szerint cserkészek állnak szembe „vajasokkal”: cserkészek a volt miniszterelnökkel együtt felnőtt és a világ felé nyitottabb fiatalabb középkorúak, „vajasok” pedig azok a nacionalisták, akik felháborodtak amiatt, hogy a Berlinből Varsóba tartó lengyel repülőjáraton német vajat kaptak az ételhez, és nem fogadták el azt a magyarázatot, hogy a beszerzés a kiinduló állomáson történik, tehát Varsóból Berlinbe repülve a német repülőn is lengyel a vaj. Közéjük tartozik a pártvezetőség által – talán túlzottan előre szaladva – már most kijelölt 2027-es listavezető, azaz miniszterelnök-jelölt, Przemyslaw Czarnek volt oktatási miniszter.

Több mint 30 – pontos létszám még nincs – képviselő távozik a PiS 186 fős frakciójából, a még névtelen új csoportnak saját frakciója lesz. A 460 fős szejmben 231 fő kell a többséghez, és ez még mindig a kormánykoalíciónak van meg, bár ott az eredeti négy párt azóta ötté vált a Lengyelország 2050, Szymon Holownia volt szejmelnök pártjának kettéválása miatt. Sok a belső ellentét a kormánypártok között, de önvédelmi ösztönük kitartásra biztatja őket. Tusk miniszterelnök a vetélytársak belviszályát gúnyosan úgy kommentálta, hogy „a PiS-ben addig küzdenek a pártegységért, amíg kő kövön nem marad”.

A PiS gyengülése nem feltétlenül jelenti a kormány erősödését, mert a kormánnyal szemben nő az elégedetlenség: a köztársasági elnök sorozatban vétózza meg a kormányprogram végrehajtását jelentő törvényeket, és a vétó elutasításához nincs meg a kellő minősített többség. Ezért egy sor választási ígéret nem valósul meg, a jogvédőket elkeseríti a belarusz határon kialakult helyzet, az abortusztilalom sem enyhült, az élettársi kapcsolatokat jogilag rendező jogszabályt a napokban dobta vissza Karol Nawrocki elnök.

Tart az igazságszolgáltatás válsága, a kormány és parlamenti többsége nem ismeri el a Legfelső Bíróság vezetőit és az Alkotmánybíróságot, és az ügyészség vezetőjének is mást tart az államfő és a jobboldal, mint a kormány. Donald Tusk bevallotta: gyenge volt a fantáziája annak elképzeléséhez, hogy mennyire meg tudják akadályozni a korábbi bűnök elszámoltatását az öröklött jogszabályok és az öröklött személyek. Bő két és fél évvel a választási győzelem után még vádirat is alig van a hatalmukkal visszaélőkkel szemben, jogerős ítéletek pedig a jövő évi választásig sem várhatók.

Ezért tanácsolta Lech Wałęsa egykori köztársasági elnök a napokban Budapesten Magyar Péternek: minél gyorsabban és látványosabban csukassa le a főkolomposokat. Mintha az olyan egyszerű lenne.

A PiS bomlása tehát inkább a jobboldalon belüli átrendeződést jelent Lengyelországban: erősödik a fiatalok közt amúgy is népszerűbb szélsőjobboldali – részben libertáriánus – Konföderáció, amelynek 16 képviselője van a szejmben, sőt a nyíltan újnáci, holokauszttagadó és oroszbarát Grzegorz Braun csoportja is, akinek csak 3 képviselője van, de ő maga a tavalyi elnökválasztás első fordulójában 6 százalékot kapott. Kaczynski pedig, bármennyire viszolyog ezektől – főleg Braunéktól –, elkezdte előkészíteni a talajt egy jövő évi együttműködéshez: legalábbis külső támogatáshoz egy PiS-kormány számára, ha sikerül visszatérniük a hatalomba, akár kisebbségi kormányként is, de ha muszáj, akkor koalícióba is bevonnák őket. És szó szerint ugyanúgy fenyegetik a mostani kormányt, ahogy Tuzson Bence volt miniszter Tusványoson a Tisza Pártot.

Nyitókép: Jaroslaw Kaczynski a lengyel parlament alsóházában 2026. áprilisban. Fotó: Foto Olimpik / NurPhoto / AFP