A válság a Jog és Igazságosság pártban már érett egy ideje.
Jaroslaw Kaczynski, a 2015 és 2023 között kormányon volt Jog és Igazságosság párt (PiS) vezetője pénteken bejelentette: több mint 30 képviselő nem engedelmeskedett a pártvezetőség felszólításának, hogy szüntesse meg a párttagok között szervezett egyesületeket, ezért a párttagságuk megszűnt.
A válság már hetek óta érett. Kaczynski a pártegységért harcolt, míg Morawiecki volt miniszterelnök azt hirdette, hogy a több lábon állás csak erősítheti őket. Most teljes hangerővel zajlik a kölcsönös vádaskodás: a 78. évében járó Kaczynski szakadároknak nevezi a távozókat, és a politikai túlélésért küzd, míg az 58 éves Morawiecki felháborodva panaszolja, hogy egyesek – köztük saját korábbi kormányának volt tagjai – ok nélkül „kilökték” őt a pártból.
💬 Prezes PiS Jarosław Kaczyński @OficjalnyJK.
— Prawo i Sprawiedliwość (@pisorgpl) July 24, 2026
👉 Udostępnij pic.twitter.com/bycjE0Yq0f
Pedig igazából sokan mindig idegen testnek tekintették őt, amióta váratlanul a kormány élére helyezte a pártelnök, mert bár édesapja az 1990 előtti földalatti ellenállás legendás alakja volt, ő maga a külföldi diplomáival és bankelnöki múltjával, Tusk 2007–2014 közti kormányfő tanácsadó testületének tagságával nagyon kilógott a PiS-ből. Azóta halálos ellenfelek lettek a ma is miniszterelnök Tuskkal, de az egy másik fejezete a történetnek. Kaczynski azt várta tőle akkor, hogy – Orbán Viktor szövetségeseként – keményen lép fel az Európai Unióban a „szuverenitás” védelmében. Ő igyekezett is, de közben kereste a kompromisszumokat, amivel szembekerült pártja és a kisebbik szövetséges párt héjáival, akiknek vezérét, a ma Amerikában bujkáló Zbigniew Ziobro igazságügyi minisztert neki kellett megvédenie a parlamentben egy bizalmatlansági indítványtól, pedig Ziobro puhánynak, megalkuvónak, árulónak nevezte őt.
Zbigniew Ziobro volt lengyel miniszter és helyettese Magyarországon kaptak menedékjogot, Lengyelország már európai elfogatóparancsot kért ellenük. Magyar Péter korábban bejelentette, hogy nem fogják őket tovább „bújtatni”.
2023-ban a PiS hiába lett a legerősebb párt, parlamenti többséget nem ő, hanem a vele szemben létrejött konzervatív-liberális-baloldali koalíció szerzett, a PiS pedig azóta keresi a helyét. A humoros kedvű lengyel kommentátorok szerint cserkészek állnak szembe „vajasokkal”: cserkészek a volt miniszterelnökkel együtt felnőtt és a világ felé nyitottabb fiatalabb középkorúak, „vajasok” pedig azok a nacionalisták, akik felháborodtak amiatt, hogy a Berlinből Varsóba tartó lengyel repülőjáraton német vajat kaptak az ételhez, és nem fogadták el azt a magyarázatot, hogy a beszerzés a kiinduló állomáson történik, tehát Varsóból Berlinbe repülve a német repülőn is lengyel a vaj. Közéjük tartozik a pártvezetőség által – talán túlzottan előre szaladva – már most kijelölt 2027-es listavezető, azaz miniszterelnök-jelölt, Przemyslaw Czarnek volt oktatási miniszter.
Több mint 30 – pontos létszám még nincs – képviselő távozik a PiS 186 fős frakciójából, a még névtelen új csoportnak saját frakciója lesz. A 460 fős szejmben 231 fő kell a többséghez, és ez még mindig a kormánykoalíciónak van meg, bár ott az eredeti négy párt azóta ötté vált a Lengyelország 2050, Szymon Holownia volt szejmelnök pártjának kettéválása miatt. Sok a belső ellentét a kormánypártok között, de önvédelmi ösztönük kitartásra biztatja őket. Tusk miniszterelnök a vetélytársak belviszályát gúnyosan úgy kommentálta, hogy „a PiS-ben addig küzdenek a pártegységért, amíg kő kövön nem marad”.
A PiS gyengülése nem feltétlenül jelenti a kormány erősödését, mert a kormánnyal szemben nő az elégedetlenség: a köztársasági elnök sorozatban vétózza meg a kormányprogram végrehajtását jelentő törvényeket, és a vétó elutasításához nincs meg a kellő minősített többség. Ezért egy sor választási ígéret nem valósul meg, a jogvédőket elkeseríti a belarusz határon kialakult helyzet, az abortusztilalom sem enyhült, az élettársi kapcsolatokat jogilag rendező jogszabályt a napokban dobta vissza Karol Nawrocki elnök.
Tart az igazságszolgáltatás válsága, a kormány és parlamenti többsége nem ismeri el a Legfelső Bíróság vezetőit és az Alkotmánybíróságot, és az ügyészség vezetőjének is mást tart az államfő és a jobboldal, mint a kormány. Donald Tusk bevallotta: gyenge volt a fantáziája annak elképzeléséhez, hogy mennyire meg tudják akadályozni a korábbi bűnök elszámoltatását az öröklött jogszabályok és az öröklött személyek. Bő két és fél évvel a választási győzelem után még vádirat is alig van a hatalmukkal visszaélőkkel szemben, jogerős ítéletek pedig a jövő évi választásig sem várhatók.
Ezért tanácsolta Lech Wałęsa egykori köztársasági elnök a napokban Budapesten Magyar Péternek: minél gyorsabban és látványosabban csukassa le a főkolomposokat. Mintha az olyan egyszerű lenne.
A PiS bomlása tehát inkább a jobboldalon belüli átrendeződést jelent Lengyelországban: erősödik a fiatalok közt amúgy is népszerűbb szélsőjobboldali – részben libertáriánus – Konföderáció, amelynek 16 képviselője van a szejmben, sőt a nyíltan újnáci, holokauszttagadó és oroszbarát Grzegorz Braun csoportja is, akinek csak 3 képviselője van, de ő maga a tavalyi elnökválasztás első fordulójában 6 százalékot kapott. Kaczynski pedig, bármennyire viszolyog ezektől – főleg Braunéktól –, elkezdte előkészíteni a talajt egy jövő évi együttműködéshez: legalábbis külső támogatáshoz egy PiS-kormány számára, ha sikerül visszatérniük a hatalomba, akár kisebbségi kormányként is, de ha muszáj, akkor koalícióba is bevonnák őket. És szó szerint ugyanúgy fenyegetik a mostani kormányt, ahogy Tuzson Bence volt miniszter Tusványoson a Tisza Pártot.
Nyitókép: Jaroslaw Kaczynski a lengyel parlament alsóházában 2026. áprilisban. Fotó: Foto Olimpik / NurPhoto / AFP
