Napirenden a politikai kereszténység kritikája, egy a nézőt sem kímélő színházi előadás és egy rozsdás vascsövek ihlette kiállítás

Vizes és villanyos alkotások Tapolca-Diszelen az Első Magyar Látványtárban. Életkezdési válságról, kapunyitási pánikról is szól Mikó Csaba és Závada Péter többszörösen díjesélyes műve a Városmajori Szabadtéri Színpadon, Fábri György helyzetképe a keresztény egyházakról a nagyvilágban és idehaza. Ez a HVG kulturális ajánlója.

VízVillany – Boldog békeidők

Beütött az energiaválság ezen a nyáron, és nagyon úgy tűnik, csak előzetest kaptunk az elkövetkező években várható próbatételekből. Jövőkutatók és filmrendezők már most modellezik, mennyi ideig bírná ki a civilizáció, ha egyszerre megszűnne az áramszolgáltatás, vagy kiürülnének a víztartalékok.

Ennél sokkal banálisabb oka van a Balaton-felvidéki magántárlat idei témaválasztásának: Vörösváry Ákos műgyűjtő, a Látványtár alapítója és tulajdonosa, a kiállítás rendezője hat-hét évvel ezelőtt részt vett egy épület felújításában, és ott bukkantak elő közel százéves víz- és villanyvezetékek a falból. A rozsdás csövek ihlették az idei tárlat témáját és címét. S ahogy a kiállításrendezés első fázisában lenni szokott, Vörösváry átfésülte a Tapolca-Diszelben és Budapesten fenntartott raktárait, amelyekben a hatvan éve folyamatosan bővülő gyűjteményét tartja, és az ismerős festők műtermeit is felkereste.

Hozzászólások