Augusztus 15-én a Vörös Erődben felvonták a nemzeti zászlót a függetlenség 1947-es kikiáltásának évfordulóján. Az évek óta megszokott koreográfia szerint Narendra Modi miniszterelnök ünnepi beszédet mondott, majd elkezdődött a papírsárkányok hagyományos reptetése a háztetőkről.
Indiai családomban az idősebb generáció gyakran idézte a független India első miniszterelnöke, Jawaharlal Nehru (Dzsavaharlál Néhrú) akkori emlékezetes beszédét: „Az éjfél órájában, amikor a világ alszik, India életre és szabadságra ébred. Eljön egy pillanat, ami ritkán fordul elő a történelemben, amikor kilépünk a régiből az újba, amikor egy korszak véget ér, és amikor egy nemzet rég elnyomott lelke megtalálja a hangját. Ebben a komoly pillanatban tegyünk esküt, hogy Indiát és népét szolgáljuk, valamint az emberiség még nagyobb ügyét.”
Nehru vs Modi
Nehrut és Modit mostanában gyakran emlegetik együtt, két okból. Mert ők a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnökök és mert az ellenzéki Kongresszus párt jelenlegi vezetője Nehru dédunokája, Rahul Gandhi. A kormányzó Bharatijá Dzsantá Párt (BJP) úgy szereti emlegetni Nehrut, mint kasmíri arisztokraták elkényeztetett gyermekét, aki Cambridge-ben tanulhatott, míg Modi egy teaárus (csájvalá), azaz a nép gyermeke. Azt nem hangsúlyozzák, hogy Nehru kilenc évet töltött börtönben a függetlenségi harc hőseként, és nem luxus életmódra utal, hogy az 1920-as években biciklivel, gyalog és vonaton járta be Indiát. Az India felfedezése című könyve része ennek az útnak az eredménye.
Jawaharlal Nehru és Mahatma Gandhi a Kongresszusi Párt gyűlésén Bombayban, 1942. augusztus 9-én
AFP
Az idei hivatalos ünnep sem Nehru életművének dicséretétől zengett. Viszont botrány lett Modi beszédéből.
