A Laureltől sok vásárló valószínűleg úgy vesz igénybe szolgáltatást, hogy nem is tud róla. Önök a kereskedelem szürke eminenciásai?
Bessenyei Attila: Valóban csendesen, a háttérben vagyunk jelen. Sok olyan megoldás működik az áruházakban, amelyeket a vásárlók használnak, de nem tudják, hogy a Laurel áll mögöttük. Erre példa a Decathlon önkiszolgáló kasszarendszere. Mi telepítettük, mi fejlesztettük hozzá a szoftvert, ám a vevő csak azt látja, hogy behelyezi a termékeket az RFID-leolvasós kádba, gyorsan fizet, és már viheti is a megvásárolt árut.

Hogyan talált egymásra a Laurel Kft. és a nemzetközi lánc?
Bessenyei István: A vállalkozás indulásától kezdve azt gondoltuk, hogy tudunk informatikai támogatással működő hasznos rendszereket adni a kereskedelmi vállalatoknak. A magyar piac pedig önmagában szűk, miközben a nemzetközi láncoknak szükségük van a helyi kompetenciára. Egy világcégnek a magyarországi működés sok szempontból kényelmetlen: foglalkozni kell a nyelvi honosítással, az adózási rendelkezések, a pénztárgépre vonatkozó előírások és más helyi szabályok betartásával.
Milyen nagy üzletláncoknál jelent meg először a Laurel tudása?
B. I.: Az elsők között volt a Spar, a Metro, később csatlakozott az OMV, az Auchan, a Libri és több más nagy kereskedelmi márka. A megkötött üzletek referenciaként egymást erősítették.
A Decathlonnál hogyan nyílt meg a lehetőség a komolyabb együttműködésre?