Winston Churchill brit kormányfő, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Averell Harriman moszkvai amerikai nagykövet lányairól, Sarah-ról, Annáról, Kathleenről szól a Jalta lányai. Mindhárman apjuk mellett vettek részt a jaltai konferencián, segítettek nekik. Korábbi interjúkban említette, hogy alapvetően Sarah dokumentumaival foglalkozott. Róla nem feltétlenül a jaltai konferencia jutna először az eszembe.
Sarah-t inkább színésznőként és táncosnőként ismerték, néhány kisebb mozis sikert is elért, pedig ő sokkal több volt ennél, hihetetlenül tehetséges nő, aki szerintem a testvérei közül a leginkább hasonlított az apjára. Ha tíz évvel később, Margaret Thatcher kortársaként születik, talán saját jogán lett volna politikus.
Miért kezdett mélyebben foglalkozni vele?
Véletlenek sorozatának köszönhetem, még abból az időből, amikor New Yorkban pénzügyi területen dolgoztam. Az irodaházban volt egy Winston Churchillről szóló művekre specializálódó könyvesbolt. Hamar rájöttem, hogy a pénzügy nem nekem való, így sok időt töltöttem a könyvesboltban, és beszélgettem a tulajdonossal. Egyszer szóba került, hogy a Nemzetközi Churchill Társaság az irodámmal szemben rendez díszvacsorát, ahol Madeleine Albright korábbi amerikai külügyminiszter mond nyitóbeszédet. Mindenképpen hallani akartam, ezért megkerestem a szervezőket, hogy nincs-e szükségük önkéntesre, aki segít nekik. Az igazgató megörült, hogy egy fiatal ennyire érdeklődik a történelem iránt, és megengedte, hogy részt vegyek a rendezvényen.
Mi történt ezután?
Abban az időben váltak elérhetővé Sarah Churchill dokumentumai külső kutatók számára is Cambridge-ben, ahol a mesterképzést végeztem, és ahol a Churchill Archívum anyagaival dolgoztam. Felajánlották, hogy írjak a gyűjteményről. Számomra is csak akkor derült ki, hogy Sarah már Teheránban és Jaltában jelen volt édesapja szárnysegédjeként, és a konferenciára Roosevelt, valamint Harriman is elvitte a lányát.
A vacsorán találkoztam a Churchill családdal, és rajtuk keresztül sikerült felvennem a kapcsolatot Rooseveltékkel és Harrimanékkel is. Interjút készíthettem Roosevelt unokáival és Churchill egyik utolsó titkárnőjével is. Kathy fiának köszönhetően olyan leveleket olvashattam el, amiket ő is csak az édesanyja halála után talált meg. Ezek a második világháború alatti londoni időkből és abból a korszakból származtak, amikor Moszkvában az édesapja mellett mintegy nagykövetsegédként tevékenykedett. Ezek után összeállt a könyv, ami bőven túlmutatott a Sarah-ról szóló miniprojektemen.
Végső soron minden Sarah-nak köszönhető?
