Főzöm szegény békát. 50 celsius foknál már szemrehányóan néz rám. Ekkor leveszem a fazék tetejét és megnyugtatom, hogy 100 fok fölé így már nem tud menni a víz hőmérséklete. Jelenleg 1,4 Celsius fok felmelegedésnél járunk, az IPCC (legyen Klímatanács) a 1,5 fokos célt már elengedte (jóreggelt), most a 2 mellett hadakozik ugyanazzal az eddig is hatástalan eszköztárral. Talán itt az ideje, hogy elkezdjünk arról beszélgetni, mit lehet csinálni a fedő levétele mellett. Sőt, helyett. Vagy akár arról is, eddig miért nem volt szó egyéb megoldásokról? Pontosabban: megoldásokról. Hátha tanulunk valamit egymástól.
Hőkupola hőkupola és bozóttűz bozóttűz hátán, Izlandon szúnyog, Nepálban gleccseromlás és hamarosan jön a pusztító szuper El-Niño is. Háztájiból kiemelendő a kiszáradó Alföld és a rottyanó Paks. Highway to Hell, azaz perzselő egy nyarunk volt. Van. Lesz. És még mindig azt olvasom, illetve itt épp’ hallgatom, hogy „ó, ha kevesebbet fogyasztanánk, és kevesebb szén-dioxidot bocsátanánk ki”. De ez rajtunk a következő száz évben semmit sem segít – vagyis nem teljesen semmit.
Száz év múlva örülhetünk, ha nem 4, hanem csak 3 fok a felmelegedés a kibocsátás csökkentése miatt. Bár nem tudom, örülhetünk-e egyáltalán, ha már a 3 foktól is rég meggebedtünk.
Ugyanis a fent említett katasztrófák megtörténnek és zavartalanul válnak egyre súlyosabbakká az évek és évtizedek során. Legalábbis a tudomány szerint.
Kúszik
Hold Alapkezelő
A fenti ábra a NASA-tól van (de tök mindegy, mindegyik valami ilyesmit mutat): még ha 2000 óta a világ nettó módon zéró szén-dioxidot bocsátana is ki (azaz nem növeli tovább a CO₂ mennyiségét a légkörben, ez az ábrán az alsó zöld vonal), akkor is inkább folyamatos hőmérséklet emelkedést látnánk 2100-ig. Tovább nem szokták húzni ezeket a vonalakat, de az irány adott. Azaz minden évben egyre több hőkupola, aszály, tipping point, whatever sújtaná a népet.
És tegyük hozzá, a globális nettó zéró alapvetően tündérmese, még 2050-ben is. Szóval az alsó vonalat nem érdemes nézni, csak a meredekebben emelkedőket. Ugyanis a világ nem zérót, hanem 40 milliárd tonna CO₂-t bocsát ki évente (ennek közel a felét nyeli el a bioszféra, azaz nagyrészt a növények és az óceánok) és eddig a 2020-as karanténpánik évétől eltekintve minden (minden!) évben nőtt ez a tonna – miközben Afrika és India még csak most fog bedurranni, és Kína sem áll jól. Ez a nem tündérmese. Ez a valóság.
Feljebb linkelt Ürge-Vorsatz Diána klímakutató szavaival: kiléptünk az 1-1,5 fokos felmelegedés biztonsági zónájából, nem tudjuk, mi fog történni. Azt tudjuk, hogy minden, ami most van, jóval rosszabb lesz. Az nem hangzott el (talán nem mert elhangzódni), hogy akkor talán vissza kéne térni minél gyorsabban abba a biztonsági zónába, és ebben a CO₂ kibocsátás csökkentés önmagában nem segít (lásd ábra).
Tipping pontok
A már emlegetett tipping point jelentése, mikor valami eltörik, majd onnantól kezdve még gyorsabban romlik. Mint szegény nepáliak esetén. Ilyen az olvadó északi jégtakaró helyzete is, ahol a fényvisszaverő jégréteg hiánya miatt gyorsul tovább a felmelegedés, vagy áll le a Golf-áramlat. Nem tudom, hogy ezek mennyire reális veszélyek. És azok sem tudják, akik ezek miatt kétségbe vannak esve. Ez onnan is sejthető, hogy a feljebb leírt sürgető problémák ellenére még mindig a CO₂-vel hadakoznak.
Ugyanis alapvetően nem a szén-dioxiddal van a baj, hanem az általa okozott felmelegedéssel.
Abból lesznek tipping pointok. Meg a kiszáradó Rajna, meg a… nem sorolom már megint. Ezért hasznos lenne, ha a klímavédelem 99 százaléka nem a szén-dioxid kibocsátásról szólna.
