#Kapitalizmus Balásyval
Cherchez la femme
Amíg itt fenekedett a NER, addig a társadalom értelmesebb (és gerincesebb) részét egybeforrasztotta az ellene való küzdelem. A honvédő háborúnak, sőt, most már lassan az eufóriának is vége, foglalkozhatunk azokkal a hóbortokkal, amelyekkel szerencsésebb országokban szoktak. De miért foglalkozzunk már megint a női kvótával?
Lesz NER kárpótlási jegy?
Elgondolkozom, hogyan lehetne megúszni, hogy folyton állami károsultak kárpótlásával gyötrődjünk. Nyilván sokféleképpen, de most egy aspektusra koncentrálnék.
Van még értelme annak a típusú demokráciának, amit eddig ismertünk?
Az utópia receptje: ezer gerinces és képzett ember. Kicsit sajnálom, hogy csak most találtam megoldást, az AI hamarosan úgyis átveszi ezt az egész kuplerájt.
Mit mond el egy társadalomról, ha erősödik a készpénzhasználat?
A világ és társadalmaink akut szétesését kvantitatíve is alá tudom támasztani. A bizalomhiány ára magas.
Fejlődni nem kell félnetek jó lesz
Mit okoskodik ez mesterséges intelligenciáról? Egy mosógépet sem tud beprogramozni!
Mit tud a házasság mint gazdasági unió?
Következzen egy kis háztartásgazdaság-elemzés, ahogy nem illik. Ahol határozottan nem az a cél, hogy minden szálat kibogozzak, vagy hogy minden élethelyzetben igazságot tegyek. A cél az, hogy mindenki ideges legyen. Attól nyílnak a szemek, tágul a tudat.
A társadalom megérett a plusztudásra
Hova vezet az egyenlőséghez ragaszkodás? Az inga kilengéséhez. Az e heti levél trumpozó hisztiként írható le. Most például úgy tűnik, Európának és Kanadának az Amerikai Egyesült Államok ellen is fegyverkeznie kell. Az egyenlőség nevében én inkább hagytam volna néhány férfi rektort is.
A jövő megérkezett: eladták
Putyin és Trump miatt most jó áron eladható az ország összes síndarabja, ágyúöntőknek. Adhatnánk mellé kórházi készülékeket, mentő- és rendőrautókat, tanárokat és a Balaton vizét is, lajtos kocsival, Dubajba.
14 százalék: miért szomorú a jó hozam?
Danival, befektetési igazgatónkkal beszélgettünk egy boldog, karácsonyi rendezvényen: Zsolt, ha minden évben 14 százalék lesz a hozamod, én minden évben nagyon boldog leszek. Dani, ha minden évben 14 százalék lesz a hozamom, én minden évben nagyon szomorú leszek. Majd vigasztaljuk egymást.
A szövetségi kapitány fura lova
Leszarnám én, hogy ott vagyunk-e a futball-vb-n, de most rengeteg pénzből nem vagyunk ott. Miközben a gyerekeim kívül-belül rothadó iskolába járnak. Elnézést azoktól, akiknél sebeket tép fel ez az ostoba kiesés. Biztatásul: nem csak foci lesz. Kap mindkét oldal.
Az aggódók terrorja avagy mikor biztosítsunk
Állítólag Ferdinand Porsche azt mondta, hogyha nem biztosította volna magát a devizaárfolyam mozgások ellen, akkor sokkal gazdagabb lenne – viszont háromszor csődbe ment volna. Még Porsche is szegény.
Mit (nem) ad nekünk a MÁV?
Egy ország vasúthálózata sok mindent elmond az országról. Mobilitás, kolbász, benzin. Balásy Zsolt aktuális megfejtése.
Fizessenek a gazdagok és egyéb adózási bölcsességek
Fizessenek a gazdagok? De hát korábban meg azt írtad, hogy mekkora boldogság az egyenlőtlenség. Igen, mindez összefér, ha ideológiamentesen beszélgetünk róluk. Ha valaki érzelmekre akar hatni, inkább a kognitív disszonanciával kellene foglalkoznia – az az igazi ellenség, nem a másik politikai oldal.
Több tiszteletet a vállalkozóknak, Károly!
„Ha nagy vagyont látsz, nézd meg alaposan, és fizetetlen munkát, verejtéket és vért fogsz találni” – ha a pontos szavak nem is, de e szellemiség mindenképpen köthető Marxhoz. Marx valószínűleg sosem volt egyéni vállalkozó.
Balásy Zsolt: Az egykulcsos adó öröme és miért nem veszem fel az Otthon Startot
A be nem fizetett áfa nem vész el, csak átalakul; milyen a szociálisan előnyös áfacsalás; a téma, amitől kellően dühbe jöttem ahhoz, hogy a hótunalmas adózásról írjak; és álmom arról, hogy hagyjuk működni a kapitalizmust.
Légy jobb mindhalálig
Egy amerikai, nyári out-of-office email sajnálkozik, hogy most néhány órával később fog csak válaszolni, amíg visszaér a strandról. Az európai megkéri a küldőt, hogy várjon szeptemberig a válaszra. De nem sajnálkozik. Balásy Zsolt visszatért a strandról, védi tovább a kapitalizmust – és senkit, s semmit sem sajnál.