Szeptember 10-én, a Tony – Egy séf születése budapesti előpremierjéhez kapcsolódva a RUTIN Budaörs séfje, Pallag Dávid négyfogásos menüvel idézte meg Anthony Bourdain gasztronómiai világát. A New England-i kagylólevesből korhely chowder lett, a Lobster Thermidorból homárkrokett, a vietnámi jegeskávéból pedig desszert.
A kérdés, ami a vacsora fölött lebeg, ugyanaz, ami a film fölött is: lehet-e úgy ma bármit készíteni egy legendához kapcsolódva, ami igazi is, jó is, ad is, egyedi is, és nem akar sem romantizálni, sem idealizálni, miközben mégis markánsan megjeleníti a rajongást egy olyan szakma iránt, amibe nagyon könnyű beleszeretni – és még könnyebb belehabarodni egy ember mítoszába, aki azt odaadással és rajongással művelte azt.
Egy srác, mielőtt Bourdain lett belőle
A Tony nem hagyományos életrajzi film. A történet nem a világhírű szerzőt vagy a tévés személyiséget mutatja be, hanem egy tizenkilenc éves, útkereső fiatalembert az 1970-es évek közepének Provincetownjában, aki éppen csak elkezdte komolyan venni a konyhát. Egy nagyon rövid, pislantásnyi időt Bourdain életéből, kvázi eredettörténetet mesél, erősen fikcionalizálva. Bourdain A konyhafőnök vallomásai című könyvében ez a rész mintegy 20 oldalt tesz ki egyébként.
Flimjelenet a Tony című alkotásból
ADS Service Kft
Bourdain maga is visszatekintő karakterként mesél erről az időszakról: „Gyakran visszatekintek az életemre, keresem azt az elágazást, ahol eltévedtem, és érzékeny, izgalomkereső, gyönyöréhes valaki lettem, aki sokkolni, szórakoztatni, elborzasztani és manipulálni akar, miközben valami újat keres, amivel a lelke mélyén tátongó űrt végre kitölthetné.”
