Szeptember 24-én, néhány héttel a két fél közötti kereskedelmi tűzszünet november 10-i lejárta előtt ismét tárgyalóasztalhoz ül Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök. A májusi találkozó csak korlátozott eredményeket hozott, és több okból a mostani washingtoni találkozón sem várható eget rengető áttörés. Jelentős eredmény lehet ugyanakkor a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok stabilizálása, valamint az olyan szélsőséges forgatókönyvek kizárása, mint amilyen a 2025-ös vámháború volt.
A találkozó jelentőségét azonban nem önmagában, hanem az Egyesült Államok és Kína között zajló, a kereskedelmen jóval túlmutató nagyhatalmi versengés részeként érdemes értelmezni. Az alábbiakban ezért felvázolunk egy keretrendszert, amelynek segítségével követni és értelmezni próbáljuk a két nagyhatalom közötti rivalizálás legfontosabb elemeit.
Nagyhatalmi verseny keretrendszerbe helyezése
Az amerikai–kínai nagyhatalmi rivalizálás elemzését érdemes egységes keretbe helyezni, mert az egymástól látszólag független kereskedelmi, technológiai vagy geopolitikai események valójában ugyanannak a stratégiai versenynek a különböző megnyilvánulásai. Ehhez jó kiindulópontot kínál Ray Dalio megközelítése, amely a felemelkedő és a fennálló vezető hatalom közötti konfliktust több, egymással összefüggő „háborúra” bontja.
https://hvg.hu/360/20260922_lapszemle-trump-hszi-usa-kina-tajvan-iran-nemetorszag-oroszorszag
