Az elmúlt másfél évtized nem igazán kedvezett azoknak a külföldi befektetőknek, akik a magyar fociban próbáltak volna szerencsét. Két argentin – Damián Pedrosa és Andrés Jornet – mégis úgy döntött tavaly júniusban, hogy Magyarország a legalkalmasabb terep arra, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Most, egy évvel és egy, a magyar labdarúgás helyzetét is gyökeresen átalakító kormányváltással később pole pozícióban érezhetik magukat: miközben a klubok többsége még csak ismerkedik a piaci alapú működéssel, Zalaegerszegen már kirajzolódni látszik a modell, amellyel állami hátszél nélkül is képes lehet fenntartani egy versenyképes, professzionális futballcsapatot.
A ZTE-modell lényege röviden: fiatal tehetségeket igazolnak a tulajdonosok kapcsolati hálóját kihasználva a világ minden tájáról, elsősorban Amerikából és Afrikából. A 17-18 éves játékosoknak segítenek beilleszkedni, fokozatosan felépítik őket, majd miután elérték a megfelelő szintet, profittal továbbadják őket. Az elképzelés nem egyedi, Európában számos egyesület követ hasonló elveket, de a megvalósításnak megvannak a maga kihívásai: a szurkolók például nem feltétlenül fogadják örömmel, ha minden szezon végén távoznak a csapat legjobbjai.
A klubvezetés ezért döntött úgy, hogy meghirdeti az OPEN ZTE projektet, amely a magyar futballban szokatlan transzparenciával betekintést enged azokba az irodákba és tárgyalókba, ahol megszületnek a klub életének legfontosabb döntései. Elutaztunk Zalaegerszegre, hogy megnézzük, mit is jelent ez pontosan.
