A több száz országban jelen lévő domonkos rend legfőbb vezetőjeként korábban évente legalább nyolc hónapon át járta a világot. Azóta is gyakran úton van: nemrég Ukrajnában járt, most pedig Pannonhalmára és Pécsre látogatott. Milyen feszültségekkel és félelmekkel találkozott akkor és azóta?
Számos országban hatalmas feszültség uralkodik a közelmúlt különböző eseményei miatt, és mindenhol egyértelmű, hogy a felejtés nem hozhat megoldást. A horvát domonkosok például arra tettek kísérletet, hogy közösen mondják el a közelmúlt történetét a szerbekkel. Ehhez mindenekelőtt közös szavakat kellett találniuk az események leírására. Hasonlót tapasztalhattunk az izraeli Maoz Inon és a palesztin Aziz Abu Sarah esetében, akik idén tavasszal A béke a jövő címmel közösen adtak ki könyvet. Nekik is új nyelvet kellett találniuk a tapasztalataik bemutatására, és megállapodtak abban, ha egyikük azt mondja, hogy „az én szüleimet lemészárolták”, akkor a másik ugyanígy fogalmaz, ha pedig azt, hogy „az én szüleimet megölték”, akkor a másik ugyanezt mondja. Olyan nyelvre van szükségünk ma, amelyben mindenki felismerheti magát és a tapasztalatait. Senkinek nem szabad a másikra erőltetnie a saját nyelvét, és semmilyen kérdés elől nem szabad kitérnünk. A domonkosok bagdadi akadémiájának az a jelszava, hogy semmilyen kérdés nincs megtiltva.
Az efféle közeledés azonban sokakból félelmet vált ki, mert attól tartanak, hogy feledésbe merülnek jogosnak vélt sérelmeik.
Magyarországi előadásaimban arról beszéltem, mennyire fontos, hogy baráti kapcsolatot próbáljuk meg kialakítani olyan emberekkel, akikkel nem értünk egyet vagy akikre neheztelünk. Hatalmas mértékű a polarizáció, amit csak fokoznak az algoritmusok, hiszen olyan tartalmakat hoznak elénk, amelyek meggyőznek arról, hogy joggal gyűlölünk másokat. Olyan emberek társaságában töltjük az időnket, akikkel egyetértünk, noha ma már tudjuk, hogy az efféle meggyőződésalapú kapcsolatok igen törékenyek, hiszen bármikor kiderülhet, hogy ebben-abban mégiscsak elkerülhetetlenek a nézeteltérések. Szerintem fontos, hogy barátság szövődjön egyet nem értő emberek között, és én mindig megtiszteltetésnek tartottam, ha valaki érdemi vitát kezdeményezett velem.
A kereszténységben még a négy evangélium között is vannak feszültségek, de ettől még nem hullik darabokra az Újszövetség.
Timothy Radcliffe OP dominikánus rendi bíboros
Pécsi Egyházmegye
Az emberekben persze számos helyütt hatalmas a harag. Idén tavasszal bő két hetet Ukrajnában töltöttem, s Kijevtől Herszonig és Harkivig az egész országot bejártam. Az emberek sokszor úgy érzik, hogy lehetetlen megbékélniük az oroszokkal. Kijevben állandóan azt kérdezték tőlem: „hogyan békülhetnénk meg azokkal, akik megerőszakolták a lányainkat és megölték a fiainkat?”
