Hamvay Péter: Mit nyerhetnek a magyar polgárok a kormány és a főváros harcából?

Lapszámunkban két külföldi tekintély is segít megérteni magunkat. Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora szerint olyanok vagyunk, mint Füles a Micimackóban, aki azt mormogja, hogy ez most jó, talán még egy kicsit ki is tart, de azért bizonytalan benne, hogy így is marad. Slavoj Zizek szlovén sztárfilozófus azt mondja, ha nem értjük magunkat, nehéz lesz megérteni a másikat. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.

Majd’ tíz évvel ezelőtt még az emelt politikai párttá egy maroknyi csapatot, hogy aláírásokat gyűjtöttek az Orbán által erőltetett budapesti olimpia ellen, most pedig a Tisza-kormány is kacérkodik az ötlettel, hogy egy évtized múlva ötkarikás játékokat rendezzenek Budapesten – legalábbis egy lapunk birtokába jutott mesterterv ennek alapozna meg. Az íjászat mint ősi magyar sport a leglátványosabb helyszínen, a Parlament előtt lenne, vitorlásversenyek pedig a Balatonon. Lázálmok örökösei, vagy úgy gondolhatják, ha már elkészült rengeteg sportlétesítmény, egy régiósan szétterített verseny nem jelentene irreális kiadást, pláne, hogy az orbáni korrupció sem telepedik rá?

Íjászat a Parlament előtt, úszás a Dunában – megszereztük a 2036-os budapesti olimpia márciusi mestertervét

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy Magyarország is ott van a 2036-os olimpia lehetséges házigazdái között. A HVG birtokába jutott több olyan márciusi és áprilisi keltezésű dokumentum, amely felvázolja, hogyan festene egy budapesti olimpia, amelybe Bécs és Pozsony is bekapcsolódna. A tervek az ötödik Orbán-kormány utolsó időszakában készülhettek, kérdés, hogy milyen fogadtatásra találnak a Tisza-kormánynál.

Abban is sokan a NER-hez hasonlítják a Tiszát, hogy le akarja uralni a fővárost. Vagy arról van szó, hogy a Karácsony–Vitézy-egyezséggel lehetőség nyílik a rendszerváltáskor elhibázott önkormányzati modell kijavítására, és megszűnik az az anomália, hogy Budapest 23 erős, nagy önállósággal rendelkező városra forgácsolódik szét? A Tiszának nem fog fájni az „óellenzékiek” melegedőhelyeinek felszámolása, Karácsony pedig inkább nyer azzal, hogy Vitézy szervezi meg helyette a teljes agglomeráció közlekedését.

Nem a józan megfontolások, egymás megértése, inkább a politikai erőviszonyok alakítják a kormány és a főváros viszonyát, ám nem kizárt, hogy ebből a harcból ezúttal a magyar polgárok is nyertesként kerülnek ki

– ezeket a kérdéseket feszegeti Fókuszban rovatunk.

Mégis, hogyan érthetnénk meg a másikat, ha nagy valószínűséggel magunkat sem értjük?

– kérdi Szellem rovatunkban erre rímelően Slavoj Zizek szlovén sztárfilozófus, és Hollywoodot hozza példaként. Szerinte az amerikaiak a kivándorolt európai rendezők filmjein keresztül értették meg magukat. E lapszámunkban két külföldi tekintély is segít megérteni magunkat. Zizek Lukács György emlékezetét állítja szembe Attiláéval. Hosszan sorolja Lukács 1919-es érdemeit: neki köszönhető az első pszichológiai tanszék, Bartók pedig a zenei direktóriumban ült. Rá már nem emlékszünk, bezzeg Attila, a hun vezér kultusza megmaradt, mondja rosszallóan. És még ha tudná Zizek úr, hogy a most épp börtönben ülő Hankó Balázs minisztériumán lévő emléktáblát, amely Reinitz Bélának és az épületben egykor ülésezett zenei direktóriumnak állított emléket, korábban eltávolították.

Biztos zavarta benne a NER-t Bartók, Kodály és Dohnányi neve mellett az 1919-es évszám. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az új lakó, Tarr Zoltán sem tartotta fontosnak, hogy visszakerüljön a tábla, ha egyáltalán tudja valaki a minisztériumban, hogy kik ültek ott korábban. Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora úgyis megró bennünket azért, mert nem örülünk eléggé a rendszerváltásnak. Szerinte

olyanok vagyunk, mint Füles a Micimackóban, aki azt mormogja, hogy ez most jó, talán még egy kicsit ki is tart, de azért bizonytalan benne, hogy így is marad.

S ha már a bizonytalanság: Magyarország rovatunkban Őrsi Gergely az interjúban állítja, hogy a vécépapír-gurigába rejtett milliók kamuk. A nokiás dobozban átadott „gurigák” sem nyertek bizonyítást annak idején. Vajon most mire jut az NVVH, amely átvette a fővárosi korrupciós ügyet az ügyészségtől?

Őrsi Gergely: Felfoghatatlan összegű vesztegetés elfogadásával gyanúsítanak

Összesen 290 millió forintnyi vesztegetés elfogadásával gyanúsítják, de teljesen alaptalanul – erről beszélt a HVG-nek adott interjúban a börtönből a múlt héten házi őrizetbe került Őrsi Gergely, aki állítja, egyetlen vallomás áll az ő szavaival szemben. A II. kerületi polgármestert kérdeztük a korrupciós ügy részleteiről, balatoni jachtozásról, asztal alatti kenőpénzforgalomról, Molnár Zsoltról, gyanús cégekről, tenderekről, börtönlétről. Ő pedig hosszan beszélt a szerinte valótlan vádakról, a nem létező bizonyítékokról, ártatlanságáról, politikai pályafutásáról, meg arról is, érte-e atrocitás a börtönben és miként élte meg rabok öngyilkossági kísérletét.

„Amikor az amerikai katonai kivonulás befejezéséről beszélünk, az örömünk tele van félelemmel” – fogalmazza meg a sokakban meglévő ambivalens érzést egy iraki fotós a Világ rovatunkban olvasható cikkben. Ahogy a Gazdaság rovatunk sem nyugtat meg sem a jegybank adósságaival, sem azzal kapcsolatban, hogy a magántőkealapokról végre lehull-e a lepel. Kognitív disszonancia mindez vagy inkább egy új kor, ahol már nem olyan világos, ki a rossz és ki a jó, és az, hogy érdekek és ellenérdekek harcából végül mi sül ki?

Hozzászólások