Az olimpiarendezések történetének ismeretében csodával érne fel, ha Magyarország a tervezett költségeken belül maradva, nagyobb buktatók nélkül meg tudná rendezni a 2036-os olimpiát. Politikai szempontból viszont kétségtelenül kegyelmi időnek látszik a mostani.
Sokan emlékeznek Kövér László 2002-es „köteles beszédére”, de azt valószínűleg kevesen tudnák felidézni, kiknek ajánlotta a fideszes politikus, hogy menjenek le a pincébe, keressenek egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát, és kössék fel magukat.
A helyes válasz: azoknak, akik – az akkori, első Orbán-kormány meggyőződésével szemben – kétségeiket merték kifejezni azzal kapcsolatban, hogy Magyarországnak olimpiát kellene rendeznie (az akkori céldátum szerint 2012-ben).
És bár a „két gyerek, három szoba, négy kerék, öt karika” kampányszöveg a Fidesz 2002-es bukásával jó időre a feledés homályába veszett, a NER 16 éve alatt (főként annak első évtizedében) gyakran előkerült a téma. Az olimpiarendezés reciklált változatai azonban ezt követően sem hoztak átütő sikert a Fidesznek, és ami lényegesebb: az ügy támogatottsága sem nőtt érdemben.
Hogy mi változott mostanra, amikor – a Medián felmérése szerint – már a magyarok egyharmada „teljes mértékben” és további egyharmada is „inkább” támogatná, hogy Budapest vállalkozzon a 2036-os nyári játékok megrendezésére, annak számos összetevője közül alighanem a legjelentősebb: nagyon más lett a politikai klíma. Erre utal, hogy bár a támogatottság mértéke több lépésben emelkedett 2024 ősze óta, a „minőségi ugrás” idén májusban (majd pedig szeptemberben), azaz már a Tisza-kormány regnálása alatt következett be (HVG, 2026. október 8.).
Több lépésben nőtt a budapesti olimpia megrendezésének támogatottsága a magyarok körében: a mostani 64 százalékos arányt valószínűleg a tavaszi választási eredményt követő javuló közhangulat, általános derűlátás magyarázza. Megkockáztatható állítás: az olimpia már nem Orbán ügye, a kormányváltó szavazók jó része is mögötte áll.
Miután már nem Orbán Viktor álmának megvalósításaként kerül terítékre az ügy, úgy tűnik, a kormányváltó szavazók jó része is hajlandó átgondolni korábbi álláspontját. Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, hogy amikor a focimániás kormányfő még számolatlanul önthette és öntötte a közpénzt a labdarúgásba, a magyar válogatott sikerei és kudarcai sem pusztán abban az értelemben adtak muníciót a közbeszédben zajló vitákhoz, mint amit egy-egy meccs eredménye vagy az Európa- és világbajnoki tabella mutatott.
