Kaland az étel – Egy séf születése
Nem mindegy, mivel álmodik a séf, akire tátott szájjal figyel a világ, de még fontosabb, mire ébred. Ha bal lábbal kel fel, azt éhes hordák súlyos alhasi fájdalmai kísérhetik. 18 láda szabványos sült krumpli, négy negyed birka, lehetőleg skóciai farmról, pár láda bélszín és ugyanennyi hús – a kettő nem ugyanaz, kérdezzenek meg valakit, aki rágott már ilyet és olyat –, tejtermék, zöldség; ezekkel már el lehet kezdeni egy napot.
Egy világhírű séf, a serpenyők és az ízek ura nem feltétlenül születik annak, akivé majd a hírnév hizlalja. Az ifjú Anthony Bourdain életében az első osztriga beszippantása volt a szüzesség elvesztése. Persze rögtön a legjobbal kezdte, valahol Délnyugat-Franciaország partján – az ottani osztrigáknak olyan az ízük, mint a jövőé.
Sokan azt képzelik róla: francia. Mert honnan máshonnan származhat egy gasztro- és stílusguru? Norvégiából, Szlovákiából, Sydney-ből, Chicagóból? Kizárt. Az amerikai létére egy kicsit francia Bourdain szerint
a legjobb szakácsok a legszegényebb, isten háta mögötti helyekről származnak, mert őket nem köti gúzsba a jómód bénító ereje.
Lehet, hogy általában így van, de éppen ő a saját eredetmítoszának cáfolata.
