A napokban olvastam, hogy Várkonyi Andrea nem olvasta el a házassági vagyonjogi szerződését. A Storynak adott interjúban arról beszélt, hogy Mészáros Lőrinccel kötöttek ugyan megállapodást, de annak tartalmát nem ismeri. Mindezt a férje iránti bizalommal és szeretettel magyarázta. Tovább fokozta az értetlenségemet az a körülmény, hogy elmondása szerint ő maga kezdeményezte a szerződés megkötését:
„Én kértem a legelején, hogy legyen szerződésünk. Amikor mondta, hogy elkészítették, csak annyit kérdeztem, hol kell aláírni.”
Egy interjúban tett kijelentés önmagában természetesen nem feltétlenül úgy igaz, ahogy elhangzott, és a konkrét megállapodás tartalmára vagy megkötésének körülményeire sem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
A jogászok számára fülsértő kijelentésekre gyorsan érkezett az ügyvédi reakció.
Aláírás van, szerződés nincs?
Kánai Pál ügyvéd a HVG-nek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerződéses tartalom ismerete nélkül nem lehet akarategyezségről beszélni, az ilyen megállapodás polgári jogilag nem létezőnek minősül. Az ügyvéd szerint amennyiben Mészáros Lőrinc nem vitatja felesége sajtóban tett nyilatkozatának valóságtartalmát, az esküvő után szerzett teljes vagyon házastársi közös vagyonnak minősülhet. (Utóbbi azt jelenti, hogy fele-fele arányban illeti a szerzett vagyon a házas feleket, amit válás esetén fel is kell osztani.)
Én kértem!
Mielőtt bárki a Mészáros-vagyon kettészakadása miatt kezdene rettegni, érdemes az interjú körülményeit és Várkonyi Andrea pontos szóhasználatát is figyelembe venni. Elhangzott ugyanis egy mondat, ami szerintem legalább akkora figyelmet érdemel, mint a szerződés elolvasásának elmaradása: „Én kértem a legelején, hogy legyen szerződésünk.” Ez felér egy freudi elszólással:
ha Várkonyi maga kezdeményezte a házassági vagyonjogi szerződés megkötését, az legalábbis arra utal, hogy volt elképzelése a megállapodás céljáról – és akár annak fő irányát is ő jelölhette ki.
Aki adásvételi szerződés megkötését kéri, annak rendszerint van elképzelése arról, hogy mit szeretne megvenni vagy eladni, aki vállalkozási szerződést akar kötni, valamilyen feladat elvégzését kívánja rendezni. Hasonlóképpen a házassági vagyonjogi szerződés kezdeményezése mögött is feltételezhető valamilyen elképzelés a vagyoni viszonyok kialakításáról.
Ha szabad kicsit spekulálni, személy szerint valamilyen vagyonelkülönítési rendszert kikötő szerződésre tippelnék a Mészáros-Várkonyi házaspár esetében (ennek lényegét a keretes írásban részletezem). Már csak azért is, mert a vagyon szempontjából „féloldalas” házasságokra inkább ez a jellemző.
Általában a gazdagabb fél igyekszik megvédeni a vagyonát a másiktól, hátha az utóbbit csak a pénz motiválta a frigy megkötésére. Persze ez csupán feltételezés. Önmagában furcsa, hogy ilyesmit miért éppen a „szegényebb” feleség kezdeményezett – már ha hihetünk az interjú elbeszélésének.
Könnyen lehet, hogy Várkonyi Andrea az okirat részletes szövegét valóban nem olvasta el. Azt végképp nem tartanám életszerű elvárásnak, hogy egy jelentős, összetett vagyonnal rendelkező házaspár bármelyik tagja fejből felsorolja valamennyi vagyonelemét és a hozzájuk kapcsolódó szerződéses rendelkezéseket. Pláne nem egy bulvár interjúban. Mindenesetre: a szerződéses akarat teljes hiánya nem tűnik életszerűnek.
