Október 13-án lemondott Magyar Péter kabinetjének első jelentős szakpolitikusa, Tótth András. Az energetikai államtitkár aligha a miniszterével került feloldhatatlan ellentétbe, lemondásával is inkább a főnöke kormányban maradására „dolgozhatott rá”.
A május közepén megalakult Tisza-kormányban Kapitány István miniszter személye jelentette a piac és a külföldi befektetők számára az egyik legfontosabb garanciát arra, hogy Magyarország gyorsan és radikálisan képes lesz szakítani az orbáni gazdaságot jellemző kleptokrata működéssel. A szemlélet- és rendszerváltásra az energetikában is komoly igény mutatkozott, mivel az uniós támogatások befagyasztásától a NER-be becsatornázott projekteken át
a költségvetésnek évente már 800–900 milliárd forintos terhet jelentő rezsiharcos hazugságig sok, önmagában is piaci torzulást okozó tétel halmozódott fel.
A magyarországi energetikában és a szakpolitikában járatlan Kapitány oldalán felbukkanó szakemberek között volt Tótth András is. A kemény tárgyaló hírében álló, puritán, de a piac elsőbbségét valló energetikai közgazdász-tanácsadó egyebek mellett az E.Onnál és az MVM-nél szerzett tapasztalatokra építette fel a karrierjét. Miután Magyar Péter miniszterelnök a Tisza Párt választási programjának energetikai fejezeteit összerendező Losonczy Gézát nem tartotta eléggé harcosnak, Tótth pedig nem vállalta el az eredetileg neki szánt MVM-vezérigazgatói posztot, május 24-én ő lett az államtitkár.
Tótth András energetikai államtitkár szakmai elismertsége egyik csúcsának tartja, amikor lebeszélte az MVM-et a Mátrai Erőmű megvásárlásáról, amelyet távozása után a politika mégis megvetetett. Azt mondja, kizárólag szakmai alapon választott csapattal ment Kapitány István minisztériumába, és felülről sem kapott ejtőernyősöket. HVG-portré.
Bár a nyilvánosság és a miniszterelnök is elsősorban Kapitány István esetleges lemondásának a HVG-ben megjelent hírére „ugrott” október 14-én, a gazdasági miniszter pedig elsőre csak a maradását bizonygatta, Tótth András lemondásának valószínűsíthető oka és körülményei – a kormány működési zavarainak visszaigazolásaként – akár Kapitány távozását is észszerű lépésként tüntetnék fel.
Tótth András a gazdasági és energiaügyi miniszter jobbkeze volt: Kapitányon keresztül a kormány is a megroppant magyar energetikai rendszer stabilizálását, majd rendbetételét várta tőle. Ehhez azonban a lassan kiépülő rendszer öt hónap után sem jutott sokkal közelebb.
Megoldást kell találni arra, hogy a NER-es, jogellenes konstrukciók csúcsközreműködői részt vehessenek az ügyek feltárásában.
