A BCG az 1975 és 2025 közötti időszakot és az amerikai tőzsdei vállalatokat elemezte. Az átfogó kutatást az Üzleti intelligencia hírlevélben két részben mutatjuk be.
Logikus következtetés lenne, hogy konjunktúra idején kisebb az esély a vállalatok megszűnésére, mint nehezebb gazdasági helyzetben. Mégis, a Boston Consulting Group fél évszázadot és több, mint 30 ezer cég történetét átölelő kutatása nem mutatott ki érdemi összefüggést a gazdasági ciklusok alakulása és a tőzsdei kivezetések gyakorisága között. A kutatás másik fontos következtetése szerint a 2000-es évek eleje óta tartósan csökken a megszűnő cégek száma, de maguk a vállalatok nem lettek lényegesen ellenállóbbak.
A BCG a GDP-növekedés és a megszűnési arány kapcsolatát többféle módszerrel is vizsgálta. Az esetleges késleltetett hatásokat is figyelembe véve jutott arra a következtetésre, hogy a kockázatot a vállalatok kora és mérete határozza meg, illetve az ágazat, amiben az adott cég működik.
A 2000-es évek elején még 40 százalék körül tetőzött annak a kockázata, hogy egy vállalat öt éven belül eltűnik a piacról. Mára ez az arány nagyjából 18 százalékra mérséklődött, vagyis visszatért az 1980-ban mért szintre. A jelenség viszont így sem ritka.
A jelenlegi adatok szerint az amerikai tőzsdén jegyzett cégek mintegy ötödét fenyegeti az a veszély, hogy a következő öt évben kivezetik őket a tőzsdéről. Ha pedig a kockázatot a vezérigazgatók átlagosan hétéves hivatali idejére vetítjük, ez az arány már megközelíti a 25 százalékot. Más szóval: minden negyedik vezérigazgatónak számolnia kell azzal, hogy az ő irányítása alatt ér véget vállalata tőzsdei pályafutása.
A megszűnési arány mérséklődését két jelentős környezeti változás magyarázza.
Kevesebb vállalat van jelen a tőzsdén, és a bekerülés feltételei is szigorodtak.
A dotkomlufi kipukkanása a kilencvenes években tőzsdére lépett vállalatok gyengébbik felét kiszorította a piacról. Azóta a tőzsdék jóval szigorúbban szűrik meg, mely vállalatok léphetnek tőzsdére. A szabályozás szigorodása, a közzétételi kötelezettségek bővülése és a jogi eljárásokból eredő kockázatok növekedése megemelte a tőzsdei jelenlét állandó költségeit. Ebben fontos mérföldkövet jelentett a Sarbanes–Oxley-törvény 2002-es elfogadása.
A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium rendre előkelő helyen végez a HVG-rangsorokban, idén is negyedik az egyházi gimnáziumok között. Arról, hogy mivel tűnik ki, és mi az, ami 1912 óta változatlanul jól működik az intézményben, Barlay Bence igazgatót kérdeztük.
