Így jutnak el a jelek a számítógépig © BBC

A BBC beszá-molójának tanú-sága szerint a 25 esztendős Matthew Naglet 2001-ben megké-selték, azóta nyaktól lefelé teljesen béna, életét tolószékhez kötve éli. Egy massachusettsi kutatócsoport rajta próbálta ki először azt a szenzort, amely lehetővé teszi a fiatalember számára, hogy megnyissa e-mailjeit, számítógépes játékokat játsszon, s összecsippentse egy mesterséges kéz ujjait.

A tudósok az általuk neuromotoros protézisnek (NMP) nevezett eszközt Matthew agyának mozgatókérgébe ültették be, amely az akaratlagos mozgásért felelős. A kutatók azt remélik, a technológia fejlődésével a közeljövőben lehetővé válik a bénult végtagok újbóli mozgatása is.

Az NMP működés közben érzékeli az agysejtek aktivitását, s ezeket a jeleket továbbítja egy processzor felé, amely átalakítja a beérkező impulzusokat, olyan formában, hogy azt egy számítógép értelmezni tudja.

Annak ellenére, hogy Matthew gerincvelője megsérült és az elmúlt években elsorvadt, a kutatók rájöttek, hogy az agysejtek aktivitása megmaradt a mozgatókéregben. Az NMP elektródái képesek rögzíteni ezt az aktivitást, s a jeleket egy számítógép felé továbbítani. A komputer ezt követően lefordította az agykéregből érkező impulzusokat olyan parancsokra, amelyek a számítógép irányítását tették lehetővé, illetve azt, hogy a páciens megmozdítsa a mesterséges végtagot.

A rendszer segítségével Nagle képes volt a számítógép kurzorját mozgatni, e-maileket megnyitni, egyszerű számítógépes játékokat játszani, kinyitni és összezárni a műkezet, illetve azzal különféle tárgyakat megragadni. A fiatalember a BBC-nek nyilatkozva elmondta, a rendszernek hála, részben visszanyerte a függetlenségét, ugyanis olyan dolgokat képes megcsinálni – például egy villanykapcsoló felkapcsolása – amelyhez korábban nővér segítségét kellett igénybevennie.

„Nem tudom szavakba önteni amit érzek, egészen elképesztő” – lelkendezett Nagle.

„A kísérlet egyik izgalmas felfedezése, hogy a mozgatókérget továbbra is akarattal tudja vezérelni a páciens, annak ellenére, hogy a gerincveleje megsérült” – magyarázta Dr. Leigh Hochberg a Massachusetts General Hospital neurológusa a BBC-nek. „Az a tény, hogy itt annak ellenére tapasztalható aktivitás, hogy a sérülés évekkel ezelőtt történt, nagyon biztató annak fényében, hogy már megvan a lehetőség, hogy érzékeljük és egy külső készülékhez továbbítsuk ezeket a jeleket.”

„Ígéretes eredmények születtek, s reméljük, hogy hasonló módszerrel egy nap azt is el tudjuk majd érni, hogy az agyi impulzusokat eljuttasok a végtagok izmaihoz, így helyreállítva a szervezet agy-izom vezérlését” – magyarázta John Donoghue professzor, a Brown University agytudományi programjának igazgatója, valamint a kísérletben használt szenzort előállító Cyberkinetics fő tudományos tanácsadója.

A tudóscsapat egy 55 éves pácienssel is szerette volna végrehajtani a kísérletet, azonban technikai okok miatt a szenzor nem tudott agyi aktivitást érzékelni.

„A kísérletből kiderül, hogy a beültetett szenzor járható útnak tűnik abban, hogy segítsük a súlyosan sérült embereket, hogy kommunikálni és interaktálni tudjanak környezetükkel” – mondta Stephen Scott professzor, a kanadai Queen’s University munkatársa.

Scott figyelmeztetett, hogy a rendszer tömeggyártása előtt még egy sor technikai problémát kell leküzdeni, például növelni kell az eszköz élettartamát, ki kell küszöbölni a fertőzési kockázatot, s fejleszteni kell az adatátviteli módszereket.

Azonban Miguel Nicolelis, a Duke egyetem neurobiólogusa kritikusan állt a felfedezéshez. A szakember a BBC Science in Action című műsorának nyilatkozva elmondta, hogy bár a kutatás sikeres volt egy páciens esetében, azonban a Nature-ben megjelent dokumentumokból kiderül, hogy a második, idősebb betegnél nem sikerült eredményt elérni.

„Nagyon kockázatos, ha egy cég ilyen korán megkezdi a klinikai teszteket egy ennyire beható technológiával” – magyarázta. „Ezt a lépést akkor kellett volna megtenni, ha az eszköz már képes hosszú időn keresztül megbízhatóan és biztonságosan működni, s jóval fejlettebb mozgást tesz lehetővé a betegek számára. Egyelőre szerintem ez még nem történt meg, így az az érzésem, korai volt a kísérlet.”