Így olvad a gyanta a sérült felületekbe  (ultraibolya megvilágításban) © ESRC

A kutatást vezető Dr. Ian Bond szerint a repülők csak az elméleti jéghegy csúcsát jelentik. Elmondása szerint olyan rendszereket is fejlesztenek, amelyekben a gyógyító ágens nem elkülönített üvegszálakban van, hanem egyfajta csatornában járja be a testet, hasonlóan az élőlények keringetőrendszeréhez. Az ilyen rendszerekben a gyógyító anyagok tetszőlegesen újratölthetőek és kicserélhetőek, így egy testet életciklusa során többször is meg lehet javítani. Az elméletet továbbgondolva akár az épületeket is el lehetne ilyenekkel látni, amelyekben nemcsak a hőmérsékletet lehetne kontrollálni, hanem akár az energiaforrásokat is természetesebben lehetne elosztani.

A bristoli egyetemen fejlesztett rendszer hasonlóan működik az emberi szervezet sebgyógyító folyamatához. Jelenleg olyan mechanizmusról beszélünk, amely epoxigyantával megtöltött csatornákat használ, az anyag sérülésekor a gyanta pontosan odaáramlik és beleszilárdul az adott felületbe, az anyagot eredeti erősségének 80-90 százalékára tornázva vissza. Ennek ideje meglehetősen rövid, körülbelül annyi, amennyi az emberi szervezet számára szükséges, hogy elállítsa egy apró seb vérzését. A megoldással azonban még mindig csak apró sérüléseket lehet orvosolni, olyanokat amelyek szabad szemmel nem feltétlenül láthatóak, de súlyos szerkezeti integritási hibákat eredményezhetnek, ha nem figyelnek fel rájuk időben - így nyilván ez a már meglévő karbantartási rutin mellett alkalmazott metódus lenne csak.

A tervek szerint az epoxigyantás megoldással könnyebb, üzemanyagtakarékosabb és így a környezetet kevésbé szennyező repülőgépeket, kocsikat és űrrepülőket lehetne létrehozni, a kutatók szerint a technológia a piacon körülbelül négy év múlva jelenhetne meg.

Hasonló megoldásokon dolgoztak a University of Illinois kutatói is, akik mikrocsatornás megoldások helyett mikrokapszulás megközelítést alkalmaztak, a sérült anyagot pedig hasonló anyagerősségűre tudták visszaalakítani. Az amerikai kutatók olyan festékanyagok alkalmazását vizionálták, amelyekkel nemcsak autók és repülőgépek felületét lehetne karcolásmentesen tartani, hanem acélépületeket és hidakat is be lehetne borítani, így azok megjavíthatnák saját repedéseiket.