„A szabad piac sohasem jelentette azt, hogy bárkinek is joga van bárhogy és bármit elvenni mástól. Nálunk mégis mind gyakrabban történt ez a válsághoz vezető években” – védte Barack Obama amerikai elnök az USA pénzpiacát megújítani próbáló törvénytervezetet. Az új szabályozás – amelyet előbb a képviselőház, majd a múlt héten a szenátus is elfogadott, s már csak a két tervezet közös nevezőre hozása van hátra – egyebek mellett egy olyan fogyasztóvédelmi szervezetet akar létrehozni, amelynek célja az ügyfeleket megtévesztő hitelkártya-kibocsátók, illetve jelzálog-hitelezők megregulázása, a jegybank szerepét betöltő Feden belül pedig testületet állít fel a gazdaságot fenyegető újabb pénzügyi lufik idejekorán való azonosítására.
Brókerek a New York-i tőzsdén
AP
A pénzintézeteknek valószínűleg nem az új, a bírálatok szerint bürokratikus szervezetek létrehozása fáj majd a legjobban. Inkább az, hogy a tervezet elvenné a bankoktól azt a jogot, hogy saját számlás kötvény-, részvény- vagy derivatívspekulációk révén nagy nyereséget – és persze bukás esetén a bank bedőléséhez is vezető veszteséget – érjenek el. És az is, hogy a még nem végleges változat szerint a bankoknak – az ügyfelek biztonsága érdekében – le kell választaniuk a szintén kockázatos, ám nagy hozamot ígérő deviza-, tőke- vagy kamatcsere-megállapodásokkal (swap-ügyletekkel) foglalkozó üzletágukat.
Miközben a politikusok vitáznak a pénzügyi csomagról, az újabb hitelszűke rémképével fenyegetőző banklobbi már támadja a szavazók körében népszerű tervezetet. A harc a novemberi részleges választásokra készülő szenátorok megnyeréséért dúl, mivel egy részük még nem döntött, hova álljon. Közben az amerikai tőzsdefelügyelet a komoly árfolyamváltozások okozta veszélyek mérséklésére azt javasolta: ha öt percen belül 10 százaléknál többet változik az ötszáz vezető tőzsdei cég listáján lévő bármelyik vállalat indexe, öt percre függesszék fel az adott papír kereskedelmét. A május 6-ai összeomlás – amikor rövid idő alatt 10 százalékot zuhant a New York-i tőzsdeindex, és ezermilliárd dollárral esett a cégek piaci értéke – egyébként megkérdőjelezi, hogy az átlagos tőzsdézők számára áttekinthető-e még a piac, ahol a leggyorsabb rendszerekkel már csak 16 mikroszekundumra van szükség egy ügylet megkötéséhez.
Az EU-ban az árfolyam-kockázati alapokat (hedge fund) találták meg, amelyeknek a közkeletű vélekedés szerint döntő részük volt Görögország és az euró vesszőfutásában. A pénzügyminiszterek az EU-ban tevékenykedő alapok kötelező bejegyzését szorgalmazzák, s azt is előírnák, hogy az átláthatóság növelése érdekében e cégeket kötelezzék befektetési stratégiájuk nyilvánosságra hozására. A javaslatokat azonban még egyeztetni kell az Európai Parlamenttel, miközben a britek, ahol a legtöbb árfolyam-kockázati alap működik, máris le akarják venni a javaslatot a napirendről, vagy legalábbis fel akarják vizezni a szabályokat. „A nagy-britanniai hedge alapok fele amerikai leányvállalat. Ha életbe lépnek az új szabályok, az igazgatók biztosan fontolóra veszik, szükségük van-e a londoni irodákra” – idézte a Spiegel című német hetilap az egyik vezető brit alap, a Kinetic Partners egyik társtulajdonosát, Andrew Shrimptont. Szerinte a szigorítás ártana az európai gazdaságnak, viszont alig fogná vissza a hedge alapok tevékenységét.
Bizonytalan a szintén több EU-tagállam, köztük Németország által javasolt nemzetközi pénzpiaci tranzakciós adó is, amelyet a politikusok úgy igyekeznek eladni választóiknak, hogy az végre rákényszerítené a pénzügyi elitet is a közteherviselésben való részvételre. Ugyanakkor a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble sem biztos abban, hogy az adó jelenlegi formájában jó ötlet lenne. A politikus ugyanis kétli, hogy mindenki csatlakozna a javaslathoz, ha pedig csak Európában vezetnék be az adót, a távolabb költöző pénzintézetek kibújhatnak a fizetési kötelezettség alól.
Hasonló a helyzet a berlini kormány által a múlt héten elrendelt szigorításokkal is, melyek értelmében részlegesen betiltanák a legkockázatosabb ügyleteket, köztük a meztelen (naked) short megbízásokat is, melyek során az árfolyamesésre játszó spekulánsok – az egyszerű shortolással ellentétben – anélkül adják el a kiszemelt kötvényt, részvényt vagy egyéb értékpapírt, hogy azt legalább kölcsönvennék. A 2011. március 31-éig érvényben lévő berlini tiltás a tíz legnagyobb német pénzintézetre, valamint az euró-államkötvényekre vonatkozik. Bár a vezető európai gazdaság politikusai EU-szintű korlátozásokat akarnak, Franciaország máris bejelentette: nem fontolgat hasonló lépést. A többi tagállammal nem egyeztetett berlini döntés után tovább esett az euró dollárárfolyama – elemzők szerint azért, mert a tiltás arra utal, hogy az EU kapkod, és látszatintézkedéssel próbálja menteni a még menthetőt.
NÉMETH ANDRÁS
