– Mi volt a munkacsoport megalakításának célja, és milyen szakterületek képviselői kaptak benne helyet?
– A műtárgyhamisítás problémakörével az érintett szakterületek mind ez idáig elkülönülten, saját hatáskörükben foglalkoztak. A büntetőjogi és kriminalisztikai eszközök számbavétele során szembesültünk azzal, hogy a kérdés komplex megközelítést igényel; az átfogó eszközrendszer kidolgozásához a hamisítással, hamisítvánnyal kapcsolatba kerülő valamennyi szakember összefogására szükség van. A HENT mint a hamisítás elleni hatékony fellépés érdekében létrehozott javaslattevő és tanácsadó testület vállalta ezt a feladatot, és megoldására munkacsoportot hozott létre. Ebben egyaránt jelen vannak az állami és a piaci szféra legfontosabb szereplői: a legjelentősebb közgyűjtemények, a műkereskedelem képviselői, a kulturális szervezetek és a kulturális közigazgatás, az ügyészség, az ORFK, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vezető munkatársai, tudományos kutatók, szakértők, jogalkalmazók, restaurátorok és művészettörténészek.
– A műkereskedők, műgyűjtők a megmondhatói, hogy a műtárgyhamisítás súlyos probléma, amellyel szinte naponta találkoznak. Hol jelentkezik elsősorban a hamisítás okozta kár?
– A hamisított műtárgy megvásárlásával először a jóhiszemű tulajdonos szenved kárt. De ez csak a jéghegy csúcsa. Közvetlen kára keletkezik a műtárgyat értékesítő galériának, aukciósháznak is, hiszen ilyen esetekben általában – szabályzatának megfelelően – visszatéríti a vételárat. Ez a kiterjedt hamisítási ügyekben igen tetemes is lehet. Legutóbb Németországban a Beltracchi nevével fémjelzett ügyben például több mint tízmilliárd forintnak felel meg az okozott kár, ez azonban számos szereplő között oszlik meg. Közvetetten az is kárnak tekinthető, hogy a hamisításoktól való félelem miatt számos műalkotás be sem kerül a műkereskedelembe, mert a kereskedők eleve elutasítják azokat. A gyűjtők részéről is érezhető a bizalmatlanság. Vásárlási kedvük csökkenése jelentősen visszaveti a műkereskedelem forgalmát, mindennek adóbevételi vonzatai is vannak. A vagyoni kár mellett nem kevésbé lényeges az eszmei kár, amelyet a hamisítás az alkotónak, illetve a kulturális örökségnek okoz.
– Mit tehet a munkacsoport a műtárgyhamisítás visszaszorítása érdekében?
– Mindenekelőtt fel kell tárnunk e rendkívül összetett probléma különböző megközelítési lehetőségeit. Foglalkozunk a hamisítás elleni jogi eszközökkel, ezek között a műtárgyhamisítás büntetőjogi megítélésével. A műtárgyak eredetiségének vagy hamis voltának megállapítása során meghatározó szerepük van a szakértőknek. Ezért feladatunkat képezi tevékenységük, szerepük, felelősségük, szakmai szabályaik áttekintése, és az ezekkel kapcsolatos javaslataink megfogalmazása. Szorgalmazzuk a műkereskedelem szabályozását is, figyelemmel a kulturális örökség védelmére. Ezen túlmenően fokozott figyelmet fordítunk a hamisítványok sorsára, a forgalomból való végleges kivonásuk lehetőségeire. A megelőzés lehetséges eszközeinek kutatása mellett a hamisítványok nyilvántartása és kezelése is megoldandó feladataink közé tartozik.
– A bizottság létéről és munkájáról eddig csak a legszűkebb szakmai közvélemény értesülhetett. Mikor és mivel lépnek ki a szélesebb nyilvánosság elé?
– Valóban, mostanáig főként kerekasztal-beszélgetéseket szerveztünk az érintett szektorok részvételével egy-egy téma megvitatására, valamint speciális, főként büntetőjogi tárgyú konferenciákon mutattuk be stratégiánkat, eddigi megállapításainkat. Ez év november 20-ra szervezzük azt a konferenciát, amely a hamisított, de legalábbis vitatott eredetű műtárgyak nyilvántartásának kérdéseit járja körül. Ez a fórum terveink szerint a témával foglalkozó valamennyi szakember számára hasznos, új információkat nyújt majd.
– Elsősorban kikhez szól a konferencia, és mennyiben vihet közelebb a hamisítás elleni fellépés eredményességének javításához?
– Mivel a hamisítványok zömének értékesítésére a műkereskedelemben tesznek kísérletet, a műkereskedők tevékeny együttműködése nélkül nincs esély a helyzet érdemi javítására. Elsősorban nekik szeretnénk bemutatni a „vitatott eredetű műtárgyak” adatbázisának ötletét, amelynek létrehozása fontos lépés lehet a hamisítás elleni küzdelem eszköztárának bővítésében. Ez a kezdeményezés azt célozza, hogy az ekként minősített művek kikerüljenek a folyamatos körforgásból. A következő lépés az eredet hitelt érdemlő vizsgálata, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése kell hogy legyen, hiszen a „vitatott” jelzőnek csak addig szabad élnie, amíg egyértelműen ki nem derül, hogy a kép eredeti-e, vagy hamis.
– A tervezett adatbázis kialakítása és működtetése számos szakmai és jogi problémát is felvet. Van-e olyan nemzetközi tapasztalat, amely felhasználható e munkában?
– Németországban, a Német Aukcionátorok Szövetségének kezelésében működik már ilyen jellegű adatbázis. Konferenciánk egyik legfontosabb célja e rendszer bemutatása. Ennek érdekében az adatbázist működtető szervezet képviselőjét is meghívtuk előadóként a konferenciára, így első kézből értesülhetünk a kezdeményezés eddigi tapasztalatairól.
P. E.
