Bécs – cigányok, magyarok
Berlinben élő argentin koreográfus bécsi premierje magyar és cseh romákkal – ez a Mindenre nyitottan, a május–júniusi Bécsi Ünnepi Hetek egyik legérdekesebb előadása. Constanza Macras magyar, cseh és szlovák cigánytelepeken keresett történeteket, toborzott amatőr táncosokat és zenészeket, akikkel kiegészítette amúgy is nemzetközi társulatát. A koreográfus értelmezésében az előítéletek nem oldódnak föl, hanem a szereplők minduntalan beléjük ütköznek, átadják őket egymásnak, amit az is jelez, hogy kapkodva egymás ruháiba öltöznek át. A bécsi bemutatókról lemaradók június elején láthatják a produkciót a budapesti Trafó színpadán. A bécsi fesztivál magyar rendezővendége Mundruczó Kornél a Szégyen című Coetzee-regény ez alkalomra megrendelt adaptációjának ősbemutatójával és Schilling Árpád a Krízis-trilógia III. részével.
Berlin – agitprop
A német fővárosban, amelynek történelméhez könyvégetés is tapad, nem kis merészség kell ahhoz, hogy könyvmegsemmisítéssel hívja fel magára a figyelmet egy művész. Márpedig ezt tette a cseh Martin Zet, midőn egy idegenellenessége miatt vihart kavart német kötet példányait kérte a vásárlóktól kiállításra, majd megsemmisítésre. Ezzel a kultúrprovokációval adott előzetest a most zajló programból Artur Zmijewski, a június elejéig tartó berlini biennále soros meghívott kurátora. A lengyel videoművész botrányt kavaró saját alkotásai közé tartozik például az, amelyben meztelen emberek fogócskáznak egy egykori gázkamrában – miután tavaly kicenzúrázták az egyik berlini kiállításról, most újra bemutatná. Zmijewski kurátortársnak nyerte meg az orosz Vojna (Háború) művészcsoportot, amely a hatalmat piszkáló és ezzel bírósági perek sorát magára vonó utcai művészetével kelt feltűnést. A fesztivál mottója: Felejtsd el a félelmet!, a kísérő kiállítás közben pedig a kapitalizmuskritikus Occupy mozgalom úgy tett, mintha elfoglalná a múzeumot.
Edinburgh – peremhevület
A világ legnagyobb művészeti fesztiválja lett abból, hogy 1947-ben hívatlan színjátszók is felbukkantak a háború utáni európai kulturális újrakezdés jegyében beindított edinburgh-i fesztivál peremén (innen a név is: Fringe = perem). A tavaly augusztusi három héten már több mint 40 ezer előadást tartottak a skót fővárosban 258 helyszínen, és az idei rendezvény sem lehet szerényebb. Az „igazi” – meghívásos – fesztivál kisebb, mint a Fringe, amelyen bármely színtársulat vagy előadóművész felléphet. Újabban a kabaré népszerűbb, mint az eredetileg egyeduralkodó színház.
Flamand partok – homok vár
A homokban megfeneklett busz, autó és konténer, a strandon kanyargó vesszőhernyó, nyolc méter magas sárga hullámtaraj, rúd végéről szemlélődő egyszarvú ember, a tenger mormolása felé fordított hatalmas hallgatózótölcsérek – néhány a több mint két és fél tucat műalkotás közül, amelyek a Zeebrugge és De Panne közötti 67 kilométeres partszakaszon a soknemzetiségű Tengeri Kortárs Művészeti Triennále lényegét adják. Gazdagítja a képet a néhány megmaradt műtárgy az előző három szabadtéri tárlat anyagából. A márciustól szeptemberig tartó strandkiállítás bejárható akár biciklivel, akár a világ leghosszabb villamosvonalának járataival (minden műalkotást jeleznek az előző megállóban), és vannak buszos tárlatvezetések is.
Kassel – száznapos
Szkeptikusan szemléljük a gazdasági növekedésbe vetett makacs hitet – adta hírül az idei, 13. documenta credóját a soros művészeti igazgató, az amerikai születésű, bolgár származású Carolyn Christov-Bakargiev. A képzőművészeti kísérletek mellett performance-ok, de akár tudományos konferenciák is részei a programnak, amely június 9-étől száz napon át tart. 1955-ös létrejöttének célját a (korabeli divat szerint kisbetűs) név jelzi: dokumentálni az elmúlt évtizedek modern művészetét, amelytől a németek a náci időkben el voltak zárva. A 4-5 évenként megtartott documenta időközben a világ kortárs művészetének legjelentősebb bemutatójává vált, minden alkalommal más, újabban leginkább külföldi kurátor vezetésével.
