HVG, 2012. április 21.
Johan Béla és a házasság előtti orvosi vizsgálatok felcímű írásuk nem tért ki arra, hogy a kényszerből végzett orvosi vizsgálatok alapvető emberi jogi kérdéseket is felvetnek. Nem véletlenül került be az EU Alapvető Jogok Chartájába, hogy az egészségügyi ellátásoknak az önkéntes beleegyezésen kell alapulniuk. Ez annyira így van, hogy sok EU-országban – még a fertőző betegek esetében is – az államnak csak a beteg izolációjához van joga, de a gyógykezelésre csak önkéntes beleegyezés alapján kerülhet sor. Szerencsére a cikkben leírt kötelező orvosi vizsgálat mára megszűnt. Vagy talán mégsem? Az állampolgári jogok biztosának 2011-ben állásfoglalást kellett kiadnia az iskolaorvosi vizsgálatokkal kapcsolatban. A nemi szervekre is kiterjedő szűrővizsgálatok során ugyanis egyáltalán nem a fenti szellemben jártak el, szóváltásra, egy-egy esetben egyéb atrocitásra is sor került. A mindenkire kiterjedő üzemorvosi kényszervizsgálat is több esetben sérti az emberi méltóságot. A társadalmi tudat épségét azon is lemérhetjük, hogy az állam mennyire respektálja az állampolgárok magánélethez való jogait. Nos, Magyarországon a személyes egészségügyi adatok állami kezelésére jogorvoslat nélküli kényszerintézkedés keretében kerül sor. Ez korlátlan jogokat enged az egészségügyi államigazgatásnak, kutatóknak, orvosoknak – míg semmiféle garanciát nem nyújt az adatkezeléssel érintetteknek. Számomra például elfogadhatatlan, hogy bár a mai egészségügyi rendszer szakított a második világháború előtti és utáni kötelező orvosi vizsgálatok rendszerével, az akkorról fennmaradt különleges személyes adatokat továbbra is megtartja, és a saját jogán rendelkezik vele, azok kutatók számára elérhetők. A 30 éves egészségügyi kartonokat, személyes adatokat ma is folyamatosan szállítják el levéltárakba az érintettek tájékoztatása és beleegyezése nélkül. Az állambiztonsági szolgálatok levéltári anyagainak felhasználása ellen az érintetteknek van tiltakozási joguk, a személyes egészségügyi adatokra ez nem érvényes – bárki büntetlenül nyilvánosságra is hozhatja azokat. Ez több esetben meg is történt már, orvosi szaklapokban. Tekintettel az információs önrendelkezési jogról szóló, 2012-től hatályos törvényre, amely szerint a nemi életre vonatkozó személyes adatok kezelését még törvény sem rendelheti el – az ilyen adatállománynak már a létezését is súlyos emberi jogi incidensnek tekintem. Nyilvánvalóan a negyvenes évekbeli szereplők még ma is közöttünk élnek nyugdíjasként, és fogalmuk sincs arról, hogy adataikat valakik megismerhetik.
ALEXIN ZOLTÁN
PHD, SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
