HVG, 2015. július 25.
Tudom, hogy a „hír szent, a vélemény szabad”, illetve a „véleményekkel a szerkesztőség nem minden esetben ért egyet” – hogy ezeket a más újságokban gyakran olvasott kitételeket említsem –, de csodálkozásra késztetett külpolitikai szakértőjük cikke a Vélemény rovatukban. E szerint csak az iráni „atombéke” okait nem vizsgálta. Vajon miért írja, hogy „az iráni kiegyezés az Obama-féle külpolitika egyik későn érő, ritka gyümölcse”? E kiegyezés magyarázata – ami a véleményből nem derül ki – ugyanis az, hogy az Egyesült Államok által Goethe Der Zauberlehringjéhez hasonlóan létrehozott Iszlám Állam ma már visszafordíthatatlanul tombol, s kell egy ütőképes sereg, amely ezt mégis meg tudja állítani. Erre a közel-keleti térség két armadája képes: az iráni és az izraeli. Ez utóbbi azonban el van foglalva saját problémáival, a palesztin kérdés szinten tartásával, s azt az Egyesült Államok is tudja, hogy más arab országokban a rendteremtéshez felettébb furcsa lenne izraeli katonák segítségét kérni. Az iráni hadsereg a világ egyik legképzettebb hadereje, különösen a legalább 125 ezer fős Forradalmi Gárda. Európa és az Egyesült Államok csak az irániakban bízhat, így nem csoda, ha megtörtént a „Pax Iranica” Izrael nemtetszése ellenére.
NYULÁSZI ANDRÁS
(BUDAPEST)
