HVG, 2016. február 6.
Nagyon örülök, ha felhívják a figyelmet a színházi élet finomságaira, különösen, ha a kultúrkampfba majdnem belerokkant Trafó performance-csemegéit is bemutatják. A fülkeforros kultúrirányítás új szelei négy éve lapátra tették a nemzetközileg is elismert Szabó Györgyöt, s két évtizedes kiemelkedő tevékenységét még egy köszönömre se méltatták. Szerencsére az új igazgató egy hónap után rájött, hogy „a Gyuri” nevével összeforrt Trafó gyorsan meghalna nélküle, így „hajánál fogva” kirántotta a csapdából önmagát, és visszahívta „operatív vezetőnek”, vagyis a szellemi irányítás továbbra is a nevéhez fűződhet. A két, haján lógó finn művész említett mostani produkciójával kapcsolatban érdemes emlékeztetni Deák Krisztina négy évvel ezelőtti filmjére, az Aglajára, amelyben Ónodi Eszter formálta meg kitűnően a Ceausescu Romániájából elmenekült és oda már a hajon lógás kínai eredetű világszámával visszatérő, lányát utódjának szánó mutatványos életét. A nemzetközi díjakat is elért, de itthon viszonylag visszhangtalan film tipikus kelet-európai történet. A rendező a magyar cirkuszi bohóc apától és artista mamától 1962-ben született Veterányi Aglája önéletrajzi regényéből írta a forgatókönyvet. A Svájcban felcseperedő Aglája ismert színházi szakember lett, és különösen a hányattatott gyerekkoráról szóló önéletrajzi írásaival aratott sikereket. Sajnos fiatalon, alig negyvenévesen a Zürichi-tóba ölte magát.
SZENTIRMAY LÁSZLÓ
(BUDAPEST)
