Szerző:
Automatikus adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan egy 2018-as uniós irányelv, amelyet Magyarország 2020-tól ültetett át a hazai jogrendbe. Ennek előzménye, hogy a G7 és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kezdeményezésére az utóbbi Adózási Igazgatósága iránymutatást dolgozott ki arra, hogy tegyenek bejelentést azok a szolgáltatók, akik segítenek az ügyfeleiknek a nemzetközi adózási szabályok kijátszásában.
Miért találták ki?
Az OECD Adózási Igazgatósága szerint az elmúlt időszakban bevezetett szigorítások ellenére még mindig túl nagy a nemzetközi adóelkerülés mértéke. Úgy látják, hogy elsősorban erről az adózási szakemberek, és az általuk kínált megoldások tehetnek – mondja a téma hátteréről Dr. Magyar Csaba, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatója. Az adóelkerülés visszaszorítása érdekében korábban már bevezették a banki adatok automatikus nemzetközi információcseréjét, illetve a Base Erosion and Profit Shifting – BEPS programot. Ezeket egészítik ki egy újabb szabályozással, amely két fő tevékenységre terjed ki: az egyik, amikor a szolgáltatók abban segítenek az ügyfeleiknek, hogy ne küldjenek róluk banki adatokat az adóhivataloknak automatikus információcsere keretében. Amennyiben például ma egy magyar adózó Szlovákiában bankszámlát nyitott, akkor a helyi bank lejelenti ezt az információt (például az év végi záró egyenleget) a szlovák adóhatóságnak, amely pedig továbbítja azt a magyar NAV-nak. Ezt a kötelezettséget kiterjesztették cégekre és egyéb személyekre is. Ilyenkor a tényleges irányító személy országába (is) el kell küldeni a banki adatokat. Amennyiben valaki abban segít, hogy ne küldjenek adatot az illetékes szerveknek, illetve offshore struktúrák kialakításában működik közre, az új szabályozás szerint be kell jelentenie az adóhatóság részére kínos részletességgel.
Abszurd hasonlattal kifejezve a szolgáltatók bejelentési kötelezettsége kicsit olyan, mintha a fehérnemű bolt harisnyát adna el a bankrablónak, majd az eladónak 30 napon belül be kellene jelentenie a rendőrségnek a vásárlás megtörténtét. Az OECD Adózási Igazgatója úgy látta, hogy a szabályozásnak nem csak visszatartó ereje lesz, hanem a bejelentések miatt rá is fognak látni az ajánlott struktúrák típusaira, ami majd segíti a jogalkotást az adótervezés ellen. Az adózás Greenpeace-ének is nevezett Tax Justice Network szerint a szabályozást nagyon nehéz lesz bevezetni, bizonyos helyszíneken pedig erősen kérdéses, hogy egyáltalán állami szinten is szeretnék-e ezt – mondja a szakértő.
Ehhez a témához tartozik a befektetésért cserébe kiadott letelepedési engedélyek, illetve állampolgárságok kérdése is, mert ezzel is adóoptimalizálást lehet elérni. Az OECD ezt is napirendre tűzte, és konzultációt kezdeményezett azért, hogy a szabályozást kiterjesszék ezekre az esetekre is. Ám korántsem biztos, hogy az érintett államok a hatékony bevezetést szorgalmaznák. Ráadásul az OECD a szankcionálást a bevezető országokra bízza, azok dönthetnek arról, hogy milyen büntetéseket állapítanak meg. Könnyen előállhat olyan helyzet is, hogy egy ország ugyan bevezeti a szabályt, de ahhoz nem kapcsolódik szankció – magyarázza dr. Magyar Csaba.
Majdnem mindenkire kiterjed
A szabályozásban összefoglalóan közvetítőknek nevezik azokat, akik ilyen jellegű megoldások során szolgáltatásokat nyújtanak, szerveznek, tanácsot adnak vagy népszerűsítik azt, vagyis az adatközlési kötelezettség korlátozás nélkül mindenkire vonatkozik. Itt is vannak azonban kivételek. A bejelentési kényszer ugyanis nem terjed ki azokra, akik szakmai előírások alapján titoktartásra kötelezettek. Hazánkban például a könyvelők és az adótanácsadók kötelesek jelenteni, az ügyvédek viszont kivételt képeznek ez alól. Akiket törvényi védelem illet, azoknak viszont tájékoztatniuk kell az ügyfeleiket arról, hogy titoktartási kötelezettségük miatt az érintett ügyfelet terheli a bejelentési kötelezettség. Visszatérve az előző abszurd példára: amennyiben a harisnyaárus titoktartásra kötelezett, akkor jár el helyesen, ha rendszeresen tájékoztatja a vásárlóit, hogy amennyiben rablási céllal vesznek harisnyát, akkor a bankrablás megtörténtét követően adják fel magukat rendőrségen.
Az EU pénzügyminiszterekből álló Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa (ECOFIN) az OECD-vel szinte párhuzamosan külön elfogadott egy nagyon hasonló irányelvet az agresszív adótervezési megállapodásokról. Az iránymutatás egyfajta teszt, amit az adott adótervezési struktúrával szemben kell elvégezni. A vizsgálat során a cél az agresszív adótervezési konstrukciók felismerése, ahol az első lépés a fő előny vizsgálatára irányul. Ez akkor teljesül, ha minden körülmény figyelembevétele után megállapítható, hogy a fő cél, vagy a legfőbb célok egyike az adóelőny elérése. A kacifántos megfogalmazások számtalan kérdést vetnek fel, így a gyakorlatban nagyon nehéz a szabályozást jól alkalmazni – mondja dr. Magyar Csaba. Ezt követően az irányelv mellékletben részletes esetleírások szerepelnek, amelyekről fel lehet ismerni a bejelentendő struktúrákat. Ez alapján lehet megállapítani a kérdéses tranzakcióról, hogy beletartozik-e a körbe vagy sem. Az EU-ban erről adatot is kívánnak cserélni a tagállamok. Ha például egy Franciaországban és Magyarországon is tevékenykedő multicég két leányvállalata között valamilyen agresszív adóstruktúra működik, ami alapján az egyik államban csökkennek az adóbevételek, akkor ezt a francia tanácsadó bejelenti a helyi adóhatóságnak, amely továbbítja ezt az információt a magyaroknak. Ez nem mindenképpen jelent bírságot, de a hatóságok egymás tudomására hozzák az információt, aztán később eldöntik, hogy mit kezdenek vele – hangsúlyozza a szakértő.
Ez alapján, ha egy magyar adótanácsadó agresszív adótervezési struktúrára gyanakszik, elvégzi a tesztet. Amennyiben a vizsgálatra irányuló teszt pozitív lett, meg kell nézni, hogy az ügylet rendelkezik-e az uniós irányelv mellékletében felsorolt ismertetőjegyekkel, fennáll-e banki adatcsere, a tényleges tulajdonos elrejtésének lehetősége, létrejönnek-e határon átnyúló, alacsony adókulcsú államokat érintő tranzakciók. Illetve azokkal az államokkal megvalósuló ügyletek, amik az EU feketelistáján vannak, mert adóügyekben együtt nem működő országoknak minősülnek. Ha a teszt alapján teljesülnek a feltételek, a közzétételre kötelezett bejelenti az adóhatóságnak egy formanyomtatványon. Amennyiben az ügy más, EU-n belüli államot is érint, akkor a magyar hatóság annak az illetékes adóhatóságát is értesíti.
Hogy alakulnak a határidők?
Az uniós tagállamoknak 2019 végéig kell beültetniük a szabályozást a jogrendszerükbe. Magyarországon is zajlik a folyamat, a szabályozás átültetése a nyári adócsomagban is szerepelt. Az új rendszer 2020. január 1-től lép hatályba, a szabályokat pedig 2020. július 1-től kell alkalmazni, az első adatcserére 2020. október 31-ig kerül majd sor. Fontos részlet, hogy a struktúrákat visszamenőlegesen is be kell jelenteni az EU-s irányelv hatályba lépése és az implementáció közti időszakra vonatkozóan is. Amennyiben pedig valaki nem tesz eleget a kötelezettségnek, az adóhatóság először felszólítja, hogy tegyen eleget a riportolási kötelezettségének, és csak ennek elmulasztása esetén szab ki bírságot. Az alkalmazás azonban nem lesz egységes: Írország, Hollandia, Ciprus, Málta, és Luxemburg esetében nem valószínű, hogy kőkemény bírságokra lehet majd számítani. Az új szabályozás igazából az adóhatóság munkaterhét növeli majd, mert a gyakorlat kialakítása és végrehajtása is rengeteg adminisztrációval jár majd annak ellenére, hogy túl sok bejelentéssel várhatóan nem találkoznak majd.