Vízimajom korunkból származnak életmentő reflexeink?

Néhány éve nagy port kavart az a videó, amiben egy édesanya mozdulatlanul végignézi a medence széléről, ahogy 6 hónapos kislánya elsüllyed a vízben, majd segítségnyújtás nélkül megvárja, míg a csecsemő magától megfordul a víz alatt, felfekszik annak felszínére, és arcát kiemelve újra levegőhöz jut. A látvány elsőre valóban ijesztő, ezért nem csoda, hogy az egész világot bejárt felvétel miatt nagyon sok támadás is érte a kisgyermekét első látásra veszélynek kitevő anyát. Amit azonban sokan nem tudtak, hogy a felvétel mögött egy tragikus, mégis tanulságos történet áll: Keri Morrison első gyermekét ugyanis egy fulladásos balesetben vesztette el, ami elmondása szerint megelőzhető lett volna, ha a hároméves kisfiú rendelkezik azzal a tanítható készséggel (ISR), hogy hogyan tartsa magát a víz felszínén addig, amíg a segítség megérkezik. Keri a videóban látható Josie születésekor döntötte el, hogy kislányát – amilyen gyorsan csak lehet – vízhez szoktatja, amivel elkerülhető egy újabb baleset.

A csecsemők korai vízhez szoktatása azonban nem csak az ilyen szélsőséges esetek megelőzésére szolgál, hanem számos más területen is jótékony hatása van a baba fejlődésére. A legkisebbek vizes foglalkozásai a csecsemők merülési és úszási reflexére építve fejleszti azok koordinációs és motorikus képességeit, hiszen a vízben már olyan mozgásformákat, mozdulatokat is el tudnak végezni, amit a szárazföldön még nem.

Otthonosan a vízben

Az újszülöttek három hónapos korukig automatikusan visszatartják a lélegzetüket, ha vízbe merülnek. Ez a magzati életből áthozott reflex (amely eredetileg a magzatvíz belélegzésének elkerülését szolgálta) a születés után is fennmarad úgy, hogy amint a csecsemő arca vízzel érintkezik, megszűnnek a belégző mozgások, az esetleges kilégzés pedig csak a szájba vagy orrba kerülő víz távozását szolgálja. (Többek között ezért is biztonságos a vízben szülés, hisz az első levegővételt a hőmérsékletkülönbség, illetve az arc levegővel való érintkezése váltja ki.) A merülési- vagy búvárreflex mellett ilyen vízhez köthető ösztönünk még az úszóreflex, mely a születést követő napokban már egyértelműen jelentkezik, és egészen 4 hónapos korig meg is marad. A vízbe merített csecsemő végtagjaival úszásra emlékeztető mozdulatokat végez, mellyel ugyan képes a helyváltoztatásra a vízben, de azért ez semmiképpen sem nevezhető még úszásnak.

Ha a majmok nem, mi mért tudjuk?

Az ember legközelebbi rokonai, a csimpánzok és a gorillák egyértelműen tartanak a víztől, és sem kifejlett egyedeik, sem újszülöttjeik nem képesek a víz felszínén tartani magukat hosszabb ideig. Ezzel szemben az ember ösztönösen vonzódik a vízhez, kurkászás helyett abban tisztálkodik, szívesen pancsol, fürdőzik, játszik és úszik a vízben. A szembetűnő különbség magyarázata Sir Alister Hardy tengerbiológus nevéhez köthető, aki érdekes feltevésével az ember kialakulását magyarázó szavanna-teória legfőbb ellenlábasát is megalkotta. A vízimajom-elmélet szerint az emberi törzsfejlődésnek volt egy olyan szakasza, amiben az emberszabásúaktól való elválás után az elődeink kiszorultak addigi megszokott életterükről, és vízközeli életmódra váltottak. A máig nem teljesen elfogadott, de sokak által támogatott és logikusnak tartott elmélet szerint ennek a köztes időszaknak köszönhetjük a szőrzetünk elvesztését, a teljes felegyenesedést, a jórészt vízi emlősökre jellemző zsírszövet meglétét (mely a víz alatti hőszigetelést szolgálja), az izzadás képességét, a lefelé néző orrlyukakat, a csecsemők merülési reflexét és a tudatos légzésszabályozást is.

Felkészülés a babaúszásra

Bárhonnan is ered az ember természetes vonzódása a vízhez, az tény, hogy a legtöbb csecsemő imádja a vízzel kapcsolatos tevékenységeket, legyen szó akár az esti fürdetésről, akár a szülővel való közös pancsolásról a tóparton vagy a gyerekmedencében. „A víz egy ismerős közeg a babák számára, hiszen már a várandóság alatt a magzatvízben „lubickolnak” – mondja Györei Gabriella, az ausztriai Sonnentherme babaúszás-oktatója. „A vízhez szoktatást közvetlenül a köldökcsonk begyógyulása után el lehet kezdeni otthon a közös fürdések alkalmával, ahol a gyermeket ölben tartva sok érintéssel, simító mozdulatokkal erősíthetjük a szülő-gyermek kapcsolatot, biztonságos, jó érzést nyújtva a babának. A közös fürdés egy csodálatos élmény mind a kicsiknek, mind a szülőnek, ráadásul ezzel nagyon jól elő lehet készíteni a babaúszást.”

Az oktatóval, gyermekmedencében történő babaúszást 3 hónapos kortól ajánlják, amikor a csecsemők immunrendszere már megerősödött, és fejüket is biztonsággal tudják tartani. „Néha előfordul, hogy kisebb, 9-10 hetes babával érkeznek: ilyenkor ellátjuk a szülőket tanácsokkal, megmutatjuk, melyik az a tartás, amiben a baba biztonságban érzi magát (és a mama is őt), és az e korosztály számára ajánlott vízhez szoktató gyakorlatokat is, amik segítségével fel tudják készíteni a babát a későbbi úszásra.” – tudjuk meg Gabriellától.

Ösztönös búvárok

A kezdő babatanfolyamon a biztonságos fogástechnikákat, az alaphelyzetet, a hason és háton fekvést tanítják meg, és rávezetik a gyermekeket a vízben való előrehaladásra. A megfelelő előkészítő gyakorlatok után pedig az első merüléseket is kipróbálják.

„A merülés a tanfolyamaink egyik alapgyakorlata, hiszen a későbbi helyes úszótechnikának is az alapfeltétele a fej vízben tartása. A babák 8-9 hónapos korukig (bár gyermekenként változó, akár 6-12 hónap) rendelkeznek a búvárreflexszel, ami egy veleszületett, de idővel magától leépülő életmentő reakciónk. Ahogy a baba arcát víz éri, automatikusan elkezdi orrán kifelé fújni a levegőt, száját és a gégét fedő porcot pedig bezárja. A babaúszást tehát érdemes még a reflex megléte alatt elkezdeni, így azt könnyedén tudatossá tudjuk alakítani addigra, mire az egyébként, természetéből adódóan eltűnne.”

A Sonnentherme oktatója szerint a foglalkozásokon nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi élményre is, énekekkel és mondókákkal színesítve a programot. A babúszás így a mentális fejlődést, valamint a későbbi a közösségbe kerülést, beilleszkedést is segíti a fizikai fejlesztés és a vízben való biztonságos mozgás kialakítása mellett. „Bár kimondott ISR foglalkozásokat nem tartunk, annak bizonyos gyakorlatai be vannak építve a tanfolyamainkba. Amikor megkérdezzük a szülőket, hogy miért akarnak babúszásra járni, sokszor elhangzik, hogy mivel van otthon medence, kerti tó, ezért szeretnék, ha a gyermek minél előbb megismerkedne a vízzel, a merüléssel, megtanulja az önmentő gyakorlatokat annak érdekében, hogy ne történjen baleset.”