A hosszú élet titka a paranoia? Talán!

A hosszú élet titka a paranoia? Talán!

Utolsó frissítés:

Generali Szerző:

Generali
Generali

Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Ha pedig megnézzük az Európai Unió vagy az USA baleseti statisztikáit, kijelenthetjük: mindez bőven igaz. A modern társadalomban élők sok esetben rosszul mérik fel a rájuk leselkedő veszélyeket. Holott valójában otthonunkban sem vagyunk teljesen biztonságban. Sőt, néhány esetben ott a legkevésbé. De mit tehetünk testi épségünkért? A megoldás: konstruktív paranoia.

Jared Diamond világhírű természettudós és író A világ tegnapig című bestsellerében teremtette meg a konstruktív paranoia fogalmát, mely minden bizonnyal sok ember életét hosszabbíthatná meg. Diamond a konstruktív paranoiát az új-guineai népeknél tapasztalta meg először, ám később egyre több hagyományos társadalomban észlelte, és lassan ő maga is beépítette az életébe. A „jelenség” lényege, hogy minden egyes szituációnak átgondoljuk a veszélyeit és azokat figyelembe véve sokkal óvatosabban viselkedünk. Magyarázata szerint azért kell paranoiáról beszélnünk, mert a veszélyhelyzetet ésszerűtlenül eltúlozzuk, és azért nevezzük konstruktívnak, mivel hosszú távon életben maradásunkat segíti.

A korhadt fa és a gonosz varázsló

De milyen apró szituációkra is kell gondolni? Egyelőre maradjunk Diamond dzsungelbeli kalandjainál! A férfi egy tanulmányútja során egy fa alatt akart tábort verni, melyet viszont a helyiek nem engedtek neki, mondván, az bármikor rádőlhet. A tiltás túlzónak tűnt: a fa bár lehet már valóban élettelen volt, de nem volt se elrohadva, se elkorhadva, és végül éjszaka nem is dőlt el. Ám Diamond egy kis kutakodás és számolás után rájött, hogy bár számára ez a félelem valótlan volt, a helyiek számára igenis jogos paranioáról volt szó, hiszen az ő életükben igen gyakoriak a kidőlő fákhoz kötődő halálesetek. Ha éjszakánként csupán egy ezrelék is annak a valószínűsége, hogy rájuk dől egy fa, miután ők minden egyes éjszakát a szabadban töltenek, és ha táborhelyeiket mindig fák alá állítanák fel, várható élettartamuk – egy tökéletesen matematikai világban – 40-ről 10-re csökkenne.

Diamond máskor is találkozott azzal, hogy az apró részletekre fordított figyelem hogyan menthet életeket. Egyszer egy átmeneti táborhelyen ébredt fel arra, hogy egy idegen férfi nézi a sátrát, ám mégis nyugodtan visszafeküdt aludni. Csak másnap tudta meg társaitól, hogy a sátra előtt ácsorgó, bennszülött férfi a közeli falu gonosz varázslója volt, aki nem egy embert ölt már meg, és mindenki rettegett tőle. Diamond csak szerencséjének köszönhette azt, hogy nyugalma nem okozta halálát – akkor megtanulta, hogy minden gyanús éjszakai neszt hallva jobb, ha felébreszti társait.

Félni bizony kell – okosan és mértékkel

A példákból jól láthatjuk, hogy tényleg jobb félni – méghozzá folyamatosan félni –, mint megijedni. De ez nemcsak az új-guineai őserdőkre igaz, hanem a betondzsungelekre is. Ahogy Diamond is kijelenti könyvében, minden társadalom tagjainak szembe kell nézniük különböző veszélyekkel, persze annyiban van eltérés, hogy ezek a veszélyek minden esetben különbözőek. Két típushiba azonban mindig közös lehet: egyrészt hogy nem félünk eléggé, és így nem feltételezzük a veszélyt a különböző szituációkban, másrészt rosszul mérjük fel a veszélyeket.

Utóbbi a modern ember esetében gyakran elő is fordul. Diamond egy kutatás eredményeit hozza fel példának: főiskolás válaszadók például sokkal nagyobb veszélynek tartják az atomerőművek létezését, mint a gépjárművek használatát – holott ha az áldozatok számát nézzük, az autók, motorok, buszok, vonatok és repülők sokkal veszélyesebbek. De a növényvédőszerek is alig maradnak el a lőfegyverek és a dohányzás mögött, pedig igencsak komoly problémákat tudnak okozni a szervezetünkben. A sebészeti műtéteket ezzel szemben az emberek biztonságosnak gondolják, pedig rengetegen halnak meg az operációk alatt vagy közben, és matematikailag logikusabb lenne ezektől a beavatkozásoktól tartani – és jobban utánanézni a kórháznak, vagy a műtétet végző orvos múltjának.

Jobb otthon is félni!

De ha a konstruktív paranoia elvei szerint élünk, okosabb döntés lehet kicsit otthon is félni. Ha megnézzük a statisztikákat, bőven van is mitől.

Évente 21 millió otthoni baleset történik csak az USA-ban, melyből 18 ezer halállal végződik, az amerikaiak pedig ezek miatt a balesetek miatt nagyjából 220 milliárd dollárt hagynak a kórházakban. A helyzet nem jobb Európában sem. Az Európai Unió 2014-ben hozott létre  egy jelentést, mely a 2012 és 2014 közötti, az Unió országaiban történt baleseteket vizsgálta. A számok tanulságosak. Kiderült például, hogy az Európai Unióban minden második percben baleset miatt hal meg valaki.

A balesetekből évente átlagosan 232 ezer haláleset származik, 5,3 milliószor szorulnak emberek kórházi ápolásra és 32,4 milliószor van szükség rövid orvosi ellátásra. A betegek évente átlagosan 50 millió napot töltöttek kórházban, 2013-ban pedig a balesetek 80 milliárd euróba kerültek az EU-nak, ám ebbe nem tartozik bele a kieső munkaerőből származó pénzveszteség. Ezeknek a balesteknek és sérüléseknek a 65%-a történik otthon, iskolában, lazítás vagy sportolás közben, 9%-a az úton és 8%-a munkahelyen. Magyarországon átlagosan évi 51 ezer baleset történik, ebből 20 ezer történt többek között otthon – illetve az előbbi aktivitások közben vagy az iskolában – 7 ezer az úton és csupán 750 a munkahelyeken. 

Első veszély: esés!

De pontosan mik is ezek a balesetek? A legnagyobb veszélyt a különböző esések jelentik. Az Európai Unióban hajszálhíján 52 ezer életet követelnek évente az eséssel járó balesetek, illetve 2,6 millió kórházi kezeléssel és 11 millió orvosi ellátással járnak.

Elesni pedig nagyon könnyű. Gondoljunk bele, mekkora természetességgel állunk fel egy székre villanykörtét cserélni, kapaszkodunk fel az asztalra ablaküveget pucolni, vagy mászunk létrára beverni egy szöget a falba. Mivel ezek sok esetben csak néhány percet igénybe vevő tevékenységek, minden bizonnyal nem fordítunk rájuk különösebb figyelmet. Ám ha a konstruktív paranoia elmélete szerint élnénk, biztosan kétszer is megnéznénk, hogy nem áll-e az a szék félig egy szőnyegen, nem lazult-e ki az egyik asztalláb, vagy hogy az öreg létra, amit utoljára néhány hónapja használtunk, nem korhadt-e el időközben.

Második veszély: a mérgezés

A lista második helyén az otthoni mérgezés szerepel. Az EU-ban évente átlagosan 23 ezren halnak meg mérgezés miatt, 273 ezren töltenek miatta több napot is kórházban, és 324 ezerszer vezet rövid orvosi ellátáshoz. Mérgezés történhet elől hagyott gyógyszertől, nem megfelelően kezelt vagy tesztelt kozmetikumtól vagy bármilyen tisztítószertől.

Tudjuk az otthoni gyógyszerekről, hogy mikor jár le a szavatosságuk? Biztosan lehetetlen lenne a gyereknek megszerezni bármilyen, a szekrényben tartott tisztítószert? Minden esetben használunk gumikesztyűt, ha vegyszerrel tisztítunk valamit? Ha a válasz bármelyik kérdésre nem, mi magunk tesszük ki veszélynek magunkat, és nem gondolunk bele kellőképpen a lehetséges következményekbe.

Harmadik veszélyforrás: kés, villa, olló…

A harmadik leggyakoribb otthoni sérülés a különböző vágásokból ered, melyekből évente átlagosan 9 ezer vezet halálhoz az EU-ban. 237 ezren kerülnek miatta kórházba és 3,2 milliószor van szükség orvosi ellátásra az éles tárgyak nem rendeltetésszerű használata miatt. Bátran gondolhatunk bármilyen vágásra, mely történhet ollóval, késsel vagy akár fejszével. Csupa olyan eszközzel, melyek bármikor hétköznapjaink részei lehetnek.

Mennyire koncentrálunk például az olló tisztaságára, ha körmöt vágunk? Holott a fürdőszobában tartott eszköz bármikor lehet egy picit rozsdás, mely máris vérmérgezéshez vezethet, még ha a vágás nem is súlyos. Ha főzünk, mennyire koncentrálunk arra, hogy mennyire óvatosan szeleteljük a hozzávalókat? Az első zöldség-, hús- vagy gyümölcsdaraboknál még biztosan, de aztán lehet, hogy elkezdünk zenét hallgatni, telefonálni, beszélgetni... Elég egy kicsit jobban nem odafigyelni, már baj lehet. Akár magából a vágásból, akár az azt követő fertőzésekből.

Ezer másik apró kockázat

De kockáztatjuk egészségünket – sőt akár környezetünk egészséget – azzal is, ha nem várjuk el, hogy mindenki kösse be magát a csupán egyperces úton, ha átszaladunk az zebrán a villogó zöld lámpánál, ha felugrunk az induló vonatra, ha túl sok édességet vagy zsíros ételt vásárolunk (gondoljunk a népbetegségekre, a kardió- és gasztró kockázatokra), ha nem alszunk eleget, ha magunkra zárjuk a fürdőszoba ajtót, ha bennhagyjuk a zárban a kulcsot, ha nem ellenőrizzük folyamatosan az ételek szavatosságát, ha nem megfelelő UV-szűrőjű napszemüvegeket használunk... Ezer dolog, melyek elnézhető apróságok lehetnek, ám a konstruktív paranoia filozófiájával vizsgálva mindegyik potenciális veszélyforrás, még ha különösen kis kockázatúak, és még ha némelyik csak igen hosszú távon jelenthet problémát.

Persze probléma az is, ha rettegünk életünk minden pillanatában. Így ezt is el kell kerülni. Ám a konstruktív paranoia nem is a rettegésről szól. Sokkal inkább arról, hogy inkább nem mászunk fel a székre, ami egy kicsit is döcög. Hogy nemcsak a tej, hanem a fejfájás-csillapító szavatossági idejét is ellenőrizzük.

 

A Testőr élet-, baleset- és egészségbiztosítás csomaggal 22 különböző szolgáltatás segítségével szabhatjuk személyre biztosításunkat, csak azért fizetve, amiről úgy gondoljuk, valóban szükségünk van rá. Ám mikor felmérjük igényeinket, mindig gondoljuk át duplán azt, hogy mikor és hol is leselkedhet ránk veszély. Így ha megtörténik a baj, gyors anyagi támogatásban részesülhetünk.

A tudatos gondolkodás lényege az is, ha felkészülünk a váratlan megbetegedésekre is, és egészségbiztosítás keretein belül előre gondoskodunk egy később fellépő betegség magán egészségügyben történőkivizsgálásáról, gyógyításáról. A Generali Private Care szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás igénybevételével jól felszerelt magánrendelők állnak rendelkezésünkre, és a nap 24 órájában hívható szolgálat, a Generali Medi24.