Szerző:
A vashiány önmagában nem betegség, sokkal inkább olyan tünetegyüttes, amely más problémára, betegségre világít rá, vagy jelzi, hogy táplálkozásunk, életvitelünk eltér a szervezetünk számára optimálistól. Ezért már az első tünetek érzékelésekor gyanakodjunk a vashiányra! Mindig keressünk fel szakorvost, végeztessünk vizsgálatokat, mert az első és legfontosabb lépés a megfelelő diagnózis felállítása, majd az alapbetegség gyógyítása, hogy legvégül a vasraktárainkat is megfelelő szintre tölthessük.
Mikor gyanakodjunk arra, hogy vashiányunk lehet? Íme néhány állapot vagy betegség, amely a tapasztalatok szerint vashiányhoz vezethet.
Nagyfokú vérzés
Már egy egyszerű, de gyakori orrvérzéssel is több milligrammnyi vasat veszíthet a szervezetünk, és a menstruáció is nagyobb mértében megterheli a vasraktárakat, így nem véletlen, hogy csak Európában minden harmadik menstruáló nő vashiányos. A menstruáció alatt normális esetben 5-80 milliliternyi vér távozhat a szervezetből, az ezzel együtt elveszített vasmennyiség visszapótlásához akár napi 18-40 mg vas bevitelére is szükség lehet azért, hogy ne alakuljon ki a hiányállapot. A kutatások megállapították, hogy az erős, elhúzódó menstruációs vérzéssel küzdő nők esetében akár a napi 100 mg elemi vas bevitele is indokolttá válhat. A helyzet még veszélyesebb akkor, ha egyidejűleg több, vérzéssel járó betegségünk is van, így a gyomorfekéllyel, az aranyérrel küzdők, illetve a hemofíliában, vagyis a vérzékenységben szenvedők is veszélyeztetettek lehetnek, csakúgy, mint azok, akik nagyobb vérvesztéssel járó műtéten estek át.
Meddőség
A meddőség és a vashiány kapcsolatával már régóta foglalkoznak a tudósok, azonban egy tanulmány minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a teherbeesést nehezítheti a vashiányos vérszegénység. A kutatók becslése szerint a vashiányos vérszegénységben szenvedő nők mintegy fele amenorrheás, azaz nem menstruál, és a peteérése, így a tüszőrepedése is elmarad. Azt is megfigyelték a 18.555 fős premenopauzában lévő kontrollcsoport vizsgálatakor, hogy a megfelelő vasraktárakkal rendelkező nőknél körülbelül 40 százalékkal kisebb a meddőség esélye, mint azok között, akik vashiányosak.
Felszívódási zavarok
Ahogy a mikro- és makroelemek többsége, úgy a vas is a bélcsatornánkból, a bélbolyhokon át szívódik fel, hogy aztán a vérképzésben vegyen részt, vagy a vasraktározó szerveink valamelyikében álljon rendelkezésre akkor, amikor szervezetünknek szüksége van rá. Ha azonban a bélbolyhok károsodnak, a felszívódási felület mérete drasztikusan lecsökken. Ez a helyzet a cöliákiás pácienseknél, akiknél a vashiány az alapbetegség gyakori, markáns kísérője. Ilyen gondot okozhat a gyomorsavhiány vagy éppen a savtöbblet is, valamint az operációkból adódó pepszinhiány, illetve az epevesztés és a különböző májbetegségek is, amelyek mind befolyásolhatják a vas felszívódását a szervezetben.
Gyulladásos megbetegedések
A vashiányos anémia kialakulásáért leggyakrabban a gyulladásos bélbetegségek okolhatók. A klinikai vizsgálatok és a kutatások mind megerősítették, hogy a vashiány az alapbetegség szövődményeként meglehetősen gyakran észlelhető. A magyar klinikai vizsgálatokban a gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek mintegy kétharmadánál igazolódott vas-anyagcserezavar, közöttük gyakoribb volt az anémia, illetve a vashiányos anémia előfordulása is, amely a vizsgálatok szerint minden harmadik beteget érintett. Tüneteik leküzdéséhez, valamint az életminőségük javításához nekik elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő vaspótlást kapjanak. A vashiány sikeres kezelése abban is segíthet, hogy az IBD-s páciensek elkerüljék betegségük súlyosabb lefolyását, és minőségibb életet élhessenek. Ennek ellenére a szakemberek szerint a gyulladásos bélbetegséggel orvoshoz fordulók közül csupán minden negyedik beteg esetében ellenőrzik rendszeresen a vasháztartás állapotát.
Evészavarok
Nem szükséges súlyosabb étkezési zavar ahhoz, hogy kialakuljon a vashiány, elég, ha csak egyoldalúan táplálkozunk, ha rendszeresen járunk gyorsétterembe, vagy friss alapanyagok helyett többnyire inkább feldolgozott élelmiszert vagy készételeket fogyasztunk. De akik különböző drasztikus diétákba fognak, esetleg anorexiások vagy bulimiások, ők a vashiányt, súlyosabb esetben a vashiányos vérszegénységet aligha tudják elkerülni. Az ő esetükben rendkívül fontos a vaspótlás, mert ezzel biztosítani tudják a vérképzéshez szükséges mennyiségű vasat, ezáltal a szervezetük oxigén-ellátottságát, valamint az immunrendszer hatékony működését, mindez pedig segít az állapotukból adódó súlyosabb szövődmények megelőzésében is.
Túlsúly, elhízás
Nemcsak a vashiány, az elhízás is népbetegség, a legújabb kutatások szerint pedig szoros összefüggés mutatható ki a kettő között. A kutatók felfedezték, hogy a túlsúly miatt a szervezet egészét egyfajta gyulladás jellemzi, ez pedig csökkenti a vas hasznosulását a szervezetben. A jelenség nemcsak a felnőttek, de a gyermekek, a serdülők esetében is megfigyelhető: normál testsúlyú társaikhoz viszonyítva az elhízott gyermekek körében mintegy 13 százalékkal gyakoribb volt a vashiány, míg a túlsúlyos felnőtteknél akár 30 százalékkal nagyobb eséllyel alakult ki a hiányállapot. A súlytöbbletet pedig ma már sokkal könnyebben elérhetjük, mint elődeink. 36 ezer ember adatainak vizsgálatából ugyanis kiderült, hogy bár 10-14 százalékkal több szénhidrátot és 5-9 százalékkal kevesebb zsírt és fehérjét fogyasztunk, mint 1971-ben, fizikai aktivitásunkat a sportoknak köszönhetően szinte megdupláztuk, a testtömeg-indexünk (BMI) mégis 5 százalékkal magasabb, mint a szüleinké. Vagyis többet mozgunk és körülbelül ugyanannyi kalóriát fogyasztunk, mint negyven éve, mégis jobban hízunk.
Daganatos megbetegedések
Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) tanulmánya szerint a vastagbélrákos betegek közel 60 százalékánál megállapítható vashiány, más daganatos betegségekben szenvedőknél pedig ez az arány 29-46 százalék között mozog. A gyakori előfordulásért a kemoterápia, a krónikus vérveszteség és más tápanyagok hiánya okolható, valamint a daganatellenes szerek terápiás alkalmazása, mert ezek a készítmények nemcsak a tumorsejtek szaporodását blokkolják, de a vérképzés sejtjeire is negatívan hatnak.
