Szerző:
Vashiány esetén a szervezetünkben nem termelődik elég hemoglobin, azaz oxigénhordozó fehérje. A vashiánynak számos oka lehet. Az egyik leggyakoribb a tápanyaghiány, vagyis, hogy nem fogyasztunk elég vasban gazdag élelmiszert, például húst, tenger gyümölcseit, hüvelyeseket és leveles zöldségeket.
De miből tudhatjuk, hogy vashiányosok vagyunk?
A vashiány legjellemzőbb tünete a fáradtság, aminek sokan nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, illetve számos egyéb okkal magyarázzák. Amikor kevesebb oxigén kerül a szervezetünk sejtjeibe és szöveteibe, az levertséghez és gyengeséghez vezethet. További vashiányos tünet a légszomj, a fejfájás, a sápadt bőr, a szédülés és a könnyen berepedő körmök is. Súlyos esetekben a vashiány vérszegénységhez vezethet, aminek következtében már drasztikusan csökken a vörösvértestek szintje, így a szövetekbe szállítható oxigén mennyisége is. A vashiányos vérszegénység a terhelési nehézlégzés mellett heves szívdobogást, mellkasi fájdalmat és akár szívelégtelenséget is okozhat.
Fontos megjegyezni, hogy a vashiány gyakrabban fordul elő például a fogamzóképes, még inkább a várandós nőknél, valamint a fejlődésben lévő kisgyermekeknél. A vegetáriánusok és a vegánok is nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel a növényi eredetű élelmiszerekből származó vas nem szívódik fel olyan hatékonyan a szervezetben, mint az állati eredetű.
Aki gyanítja, hogy vashiányban szenved, feltétlenül keresse fel a kezelőorvosát, aki vérvizsgálatot rendel el a vasszint ellenőrzésére. Ha a vashiányt már diagnosztizálták, javasolható, hogy a vasban gazdag étrend mellett jól hasznosuló, megfelelő vastartalmú vaspótló gyógyszert is szedjünk.
Vérző aranyér is lehet a vashiány rejtett okai között
A vashiány különösen az enyhe tünetek esetében marad észrevétlen. A fáradtságot, gyengeséget gyakran a stressznek, alváshiánynak vagy más tényezőknek tudják be. Sokaknak a szervezete olyan mértékben kompenzál vagy alkalmazkodik, hogy egyáltalán nincsenek tüneteik, még akkor sem, ha egyébként kritikusan alacsony a vasszintjük.
Jól példázza ezt annak a középkorú férfinak a története, akinél kezeletlen, vérző aranyere miatt alakult ki a sokáig rejtve maradt vashiány. Az elváltozás több éven át húzódó mikrovérzést okozott, ő azonban ezt nem érzékelte, így alakult ki idővel a súlyos vashiány. Az aranyér gyakori állapot, amely akkor fordul elő, amikor a végbélnyílás vénái megduzzadnak és begyulladnak. Előidézhet belső vagy külső vérzést, viszketést és fájdalmat is. Ha nem kezelik, szövődményekhez, egyebek között például vérszegénységhez vezethet.
Az illető nemcsak elmulasztott orvoshoz fordulni, hanem ráadásul nagyon kevés húst vitt be az étrendjével. Súlyos vashiányára végül az éves szűrővizsgálaton derült fény, ekkor ugyanis a laboratóriumi vizsgálattal rendkívül alacsony vas-, hemoglobin- és hematokrit-értéket találtak. A további vizsgálatokkal minden egyéb okot kizártak, ezért vérző aranyerét szakorvosi beavatkozással gyógyították meg. Étkezésén változtatott, vasban gazdag étrendre tért át, több vörös húst, leveles zöldséget és hüvelyest fogyasztott, emellett magas vastartalmú vaspótló gyógyszert szedett hónapokon át a szervezete kiürült vasraktárainak feltöltésére. Így fél év múlva sikerült a vasháztartását normalizálni.
Felszívódási zavarok is okozhatják
A vashiány egyik leggyakoribb oka a vérvesztés. Ilyen az erős menstruációs vérzés, a műtétekhez vagy nagyobb sérülésekhez társuló vérvesztés vagy akár a rendszeres véradás.
Szintén gyakori oka a vashiánynak a vas és más tápanyagok felszívódási zavara bizonyos gyomor-bélrendszeri betegségekben, mint például a gyulladásos bélbetegség (IBD) vagy a cöliákia is. Az ilyen esetekben még akkor is vashiány alakul ki, ha egyébként elegendő vasat viszünk be az étrendünkkel. Az első lépés ilyenkor az alapbetegség gyógyítása, majd a megfelelő minőségű és időtartamú vaspótlás orvosi felügyelet és kontroll mellett.
Számos szövődményt okozhat a krónikus vesebetegség is, beleértve a vashiány miatti vérszegénységet is. Ennek oka, hogy a vesék felelősek az eritropoetin nevű hormon termeléséért, amely serkenti a vörösvértestképzést. A krónikus vesebetegséggel élőknek kiemelten fontos, hogy elegendő vasat fogyasszanak az egészséges vörösvérsejt-termelés támogatásához.
Éppen ezért kell a vashiány tüneteivel orvoshoz fordulnunk, aki elvégzi a szükséges vizsgálatokat, azonosítja a mögöttes problémákat és kezelést javasol. A megfelelő diagnózis birtokában a vashiány már hatékonyan kezelhető, javít az egészségi állapotunkon és a közérzetünkön is.
Milyen tesztek mutathatják ki a vashiányt?
A vashiány kimutatására szolgál a teljes vérkép, egy rutin vérvizsgálattal.
Aki vashiányban szenved, annak a vörösvérsejtszáma és hemoglobinszintje alacsonyabb lehet a normálisnál. A szervezetnek ugyanis vasra van szüksége a hemoglobin, azaz a vörösvértestekben lévő fehérje előállításához, amely oxigént szállít a szervezetben. Ha nincs elegendő vas, nem termelődik elegendő hemoglobin, ami a vörösvértestek számának és a testszövetekbe szállítható oxigén mennyiségének csökkenéséhez vezet.
A vérképben szerepelhet az átlagos vörösvértest-térfogat (MCV), amely a vörösvértestek méretét jelöli. Akinek vashiánya van, annak az MCV-je kisebb lehet, ami a vashiányos vérszegénység jellemzője. Vizsgálják a ferritin nevű fehérje szintjét is, amely a raktározott vas mennyiségét mutatja meg. Az alacsony ferritinszint apadó vasraktárkészletre utalhat. Végezhetnek emellett transzferrin-telítettségi (TSAT) tesztet: ez a fehérje vasat szállít a vérben, a laborvizsgálat pedig a vassal telített transzferrin százalékos arányát méri. Csökkent szintje ezért ugyancsak a vashiány gyanúját ébresztheti. Végezetül a vörösvérsejt-eloszlási szélesség (RDW) teszt a vörösvértestek méretének változékonyságát vizsgálja. A magas RDW-szint vashiányos vérszegénységet jelezhet.
Fontos megjegyezni, hogy a teljes vérkép mellett további kivizsgálás szükséges a vashiány okának felderítésére. Emellett a kezelőorvos egyéb tényezőket is figyelembe vehet, például a kórtörténetet vagy az étkezési és életviteli szokásokat.
Milyen mennyiségben kell pótolni a vasat?
A vashiány megelőzéséhez az ajánlott napi bevitel mennyisége (RDA) olyan tényezőktől függően változik, mint az életkor, az életmód, a biológiai nem vagy az éppen fennálló várandósság. A felnőtt nők esetében az RDA napi 18 mg körül alakul, míg a férfiaknál 8 mg. Kifejezett vashiány kezeléséhez azonban jóval magasabb, napi 100-300 mg vas bevitelére van szükség hónapokon keresztül a vasraktárak feltöltéséhez.
A vaspótló készítmények eltérő mennyiségben – 14-től egészen 105 mg-ig – tartalmaznak elemi vasat, amit ne tévesszünk össze a vassótartalommal, amely jóval magasabb. Az ajánlott adag a hiány súlyosságától és az egyén szükségleteitől függően változik, enyhe és középsúlyos vashiány esetén legalább 100 mg.
A vaspótlás időtartama függ a hiány mértékétől, okától és a páciens kezelésre adott válaszától is. Általában legalább három-hat hónapig javasolt a vaspótlás, de előfordulhat, hogy a kúrát akár kilenc vagy több hónapig is folytatni kell.
Fontos megjegyezni, hogy a túl sok vas fogyasztása káros is lehet, gyomor- és bélrendszeri tüneteket, májkárosodást és egyéb szövődményeket okozhat, ezért muszáj tartani az előírt adagot.
Összefoglalva, napi 100 mg vas bevitele vashiány esetén előnyös lehet a vasszint növeléséhez és a tünetek enyhítéséhez. Fontos azonban konzultálnunk a kezelőorvosunkkal, hogy az egyéni szükségleteinknek megfelelő mennyiségű vasat szedjünk.
