1. Lássatok világot!
Anna (53): „A generációmnak kevés lehetősége volt kijutni külföldi egyetemre, vagy külföldön munkát vállalni, ezért amit másként tennék, ha újra fiatal lehetnék, az az, hogy kipróbálnám az életet egy idegen országban is. Megméretődni egy más kultúrában, dolgozni egy jól prosperáló cégnél rendes fizetésért, barátokat szerezni a világ más szegleteiből, elsajátítani egy nyelvet autentikus helyszínen, belelátni egy másik nép mindennapjaiba, na ezt kipróbálnám! Ezért mondtam már többször is neked, hogy láss világot, főleg amíg fiatal vagy. Nagyon-nagyon hiányoznál, de nem szabad, hogy visszatartsalak, mert én is ugyanezt tenném.”
Lili (22): „Én is sokszor vágyom arra, hogy huzamosabb ideig máshol éljek. Főleg olyan helyen, ahol sokkal többet mosolyognak az emberek. De nem tudom, van-e bátorságom messzire repülni a szülői háztól, és megoldani mindent egyedül a távolban. Mi lenne, ha a barátommal előre mennénk, feltérképeznénk a közösen kiválasztott országot, és ha pozitív visszacsatolást kapunk, utánunk jöttök? Ne feledd, a te korodban is elindulnak az emberek külföldre, ez már a XXI. század. Ismerek valakit, aki 47 évesen talált munkát Ausztriában, és most 10 napot ott dolgozik, 10 napot itthon pihen.”
2. Lassítsatok a tempón!
Anna (53): „Gyerekkoromban nem volt vonalas telefonunk sem, most pedig okostelefonon bármikor tudunk egymással beszélni akár úgy, hogy látjuk is egymást. Az első munkahelyemen még Erika írógépen pötyögtem a céges feljegyzéseket, ma pedig mindent laptopon intézünk, és sokan még a nyaralás alatt is e-mailekre válaszolgatnak. A szüleimnek nem volt autója, ezért nyaralni is vonattal mentünk, hosszú órákig zötyögtünk. Most, ha úgy gondoljuk, pár óra alatt ott lehetünk egy másik országban. Többet élünk kevesebb idő alatt. De meg kell újra tanulnunk lassabban élni a napokat, főleg nektek. Hogy élvezzétek is az életet, ne csak posztoljátok.”
Lili (22): „Nektek soknak tűnhet, amennyit a telefonunkon lógunk, de én látom az utánunk következő generációt, hogy tényleg mindent képernyőn keresztül néznek és élnek meg. Miközben igazat adok neked, azt mondom, hogy szinte lehetetlen visszanyúlni az olyan lassú élethez, amiben ti felnőttetek. Mi már egyszerre nézünk tévét, chatelünk a barátainkkal, és böngészünk valamilyen weboldalt. Ki tudja, hogy ezek megváltoznak-e, ha öregedni fogunk, vagy ha gyerekeink születnek.”
3. A legelső alkalom csakis szerelemből történjen!
Anna (53): „Csecsemő voltam a hippikorszakban, ami szexuális szabadosságot hozott a világba. Mégis, mi éreztük és tudtuk azt az aranyszabályt, hogy egy akkora értéket, mint a saját gyönyörű fiatal testünk, csak annak adjuk oda, akivel szerelemben lobogunk. Persze nem mindenkinek jött össze, de legtöbbünknek igen. Ám tudom, sok mai fiatal egy házibuliban, mindenféle szer hatása alatt veszti el a szüzességét, ami nagyon szomorú”.
Lili (22): „Három napot vártam, mire bevallottam neked 14 éves koromban, hogy túl vagyok életem egyik legnagyobb élményén, pedig sokszor beszéltünk arról, hogy én is 16 évesen szeretném ezt átélni, mint te. Megkönnyebbültem, mikor azt mondtad: a lényeg, hogy az első komoly barátommal éltem meg, akivel szerelmesek vagyunk. Nagyon belém égett, hogy ezt kiemelted. Egy-két barátnőm szeretné elfelejteni az első együttlétét, annyira negatív élmény volt számára.”
4. Ne értsétek félre az emancipációt!
Anna (53): „Szükséges a nemek közti demokrácia és igen fontos a női egyenjogúság, de szerintem vannak dolgok, amelyek örökre női és férfi feladatok maradnak. Persze a férfi is megfőzhet otthon, ha úgy alakul, de az otthon melegét mégis csak a nők adják meg azzal, hogy rendszeresen meleg ételt tesznek az asztalra, amely körül mindent meg lehet beszélni. Nyilván egy nő is le tudja nyírni a füvet, vagy ki tudja cserélni a villanykörtét, ha kell, de alapvetően ezek mégis férfidolgok”.
Lili (22): „Én mondjuk nem sírnék, ha a párom rendszeresen vacsorával várna haza. Szerintem az otthoni munkamegosztás attól is függ, melyikünk milyen időbeosztásban és pozícióban dolgozik. Úgy gondolom, te nagyon szeretsz főzni, de azért néha több énidőt adhattál volna magadnak, kibírtuk volna, ha olykor pizzát ebédelünk vasárnap. És szeretném, ha tovább erősödne a nők elismerése, például ne kiáltsanak fel a férfiak, ha nem adják meg nekik az elsőbbséget a kereszteződésben, hogy ezt biztos nő vezette!”
5. Örüljetek a menstruációtoknak!
Anna (53): „Amerikában már egyenesen piros ünnepet ülnek, amikor megjön a kislány első menstruációja. Én ezt túlzásnak tartom, de van abban valami, hogy ezek a napok a nők különleges napjai. Januárban múlt két éve, hogy elmaradt a menstruációim, és látom, mennyi mindenért voltak felelősek ezek a nem kívánt napok. Vigyáztak az arcbőrömre, a combomra, a derekam karcsúságára, a nyakam feszességére, sok mindenre. Tehát örüljetek, amíg kopogtatnak a piros napok, mert az egyenlő a fiatalsággal is!”
Lili (22): „Neked talán soha nem volt olyan fájdalmas a menstruációd, mint nekem. Előfordul, hogy nem tudok első nap bemenni a suliba, vagy dolgozni. Egyelőre nem tudom ünnepként felfogni, mikor egyetlen fájdalomcsillapító sem használ az első napon, de elhiszem neked, hogy idővel változni fog bennem is a nehéz napokhoz való viszonyom.”
+ 1. Ne irigyeljétek a fiatalságunkat, lehet, hogy a tiétek jobb volt!
Lili (22): „Szeretném, ha a mai ötvenes nők nem lennének irigyek ránk. Ne utáljanak minket a fiatalságunkért! Ők is voltak azok. És szépek. Bár a negyvenes-ötvenes anyukák között ma is jócskán akadnak szépek. Az is jó lenne, ha nem ítélkeznének elsőre például egy műszempilla vagy egy tetkó miatt. Ezek is lehetnek ízlésesek. Ne legyintsetek ránk, hogy fiatalon nem is lehetnek problémáink! Én a narancsbőrömtől szabadulnék, ha tudnék. Ma különben is sokkal kritikusabb a világ, mint rég, az Instagramról és más közösségi oldalakról ömlenek a „tökéletes lányok” fotói, a srácok többsége pedig őket keresi a való életben is. Régen nem létezett ilyesmi, ti bátran mertetek strandra járni, és nem akartatok Barbie-ra hasonlítani.”
Anna (53): „Nagyon lényeges dolgokat mondtál. Ezért fontos, hogy megkapjátok tőlünk az igazi értékeket így kimondva vagy kimondatlanul, hiszen nincs jobb annál, mint ha a saját példamutatásoddal adsz irányt. Hogy ha lesz egy kislányod, az én unokám, őt se sodorja el a világ, és bármi történik, az ő értékrendje is tartsa majd meg őt, mint a borsót a héja.”