Elkapható a Hold-nátha? – 6+1 izgalmas kérdés-válasz a világűrről

Ma már nem nagyon van olyan szeglete a Földnek, ahol ne jártunk volna. Tény, hogy az óceánok mélye még rejt megfejtésre váró titkokat, de a minket körülvevő űr jóval nagyobb, így feltehetően sokkal több érdekesség vár ránk a kozmoszban.

Nem véletlen, hogy az űrkutatás és az űrutazás népszerűsége szemernyit sem csökkent a Holdra szállás óta eltelt fél évszázadban. Épp ellenkezőleg, hiszen ma már a fast fashion ruhamárkákon is megjelent például az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA logója, illetve épp a napokban zajlott le az a történelmi űrséta, amelyen a világon először csak űrhajósnők vettek részt.

A világűrrel kapcsolatban azonban milliónyi kérdése van az emberiségnek, az alábbiakban mi most ezek közül próbálunk megválaszolni néhányat.

1. Ki készítette az első fotót a Földről?

A válasz trükkös, ugyanis a bolygónkat ábrázoló első, világűrből készült fotót egy automatika készítette 1946-ban. Egészen pontosan 1946. október 24-én készült az alábbi kép, amelyet egy, az új-mexikói White Sands Missile Range-ről fellőtt rakétára erősített kamerával csináltak, 105 kilométeres magasságban.

Mivel azonban automatikáról van szó, nehéz eldönteni, hogy kit illetne a dicsőség, az igazságosság kedvéért maradjunk abban, hogy a NASA mérnökei és munkatársai csapatként osztozhatnak az elismerésen.

2. Mi az a Hold-nátha?

Napjainkig mindössze 12 ember járt a Hold felszínén, közülük mindannyian beszámoltak róla, hogy a holdkompba visszatérve fájni kezdett a torkuk, sőt, még a szemük is könnyezett. Hamar kiderült, hogy mindössze arról van szó, hogy a Hold talajának magas szilikáttartalmú, rendkívül éles szemcséi a szkafanderekről bejutottak a holdkomp légterébe, azok belélegzése pedig a fenti tünetekkel járó irritációt idézte elő az űrhajósoknál.

Ez a Földön azért nem fordul elő, mert az egyébként éles-hegyes homokszemcsék a szél hatására a többi szemcsével együtt folyamatosan csiszolódnak, így azok éleit lekerekíti a folyamatos súrlódás.

A Holdon ilyesmivel nem kell számolni, így a porszemcsék is durvábbak, mint a Földön. A NASA űrhajósai egyébként arról számoltak be, hogy a Hold porának a szaga leginkább a puskaporra emlékeztet, bár Neil Armstrong a nedves hamura asszociált inkább.

3. Mit kerestek teknősök a Hold sötét oldalán?

Lajka kutyáról, illetve az amerikai űrprogramban használt majmokról valószínűleg sokan hallottak már, azt azonban bizonyára kevesebben tudják, hogy az űrversenyben az első komoly győzelmeket „behúzó” szovjetek sem akartak lemaradni az amerikaiakkal szemben, így ők is nagy erőkkel kutatták a Holdra szállás lehetőségeit.

Miután Lajka – illetve a nála jóval szerencsésebb Belka és Sztrelka kutyák – bebizonyították, hogy lehetséges élő szervezetet küldeni a világűrbe, a szovjetek egy olyan szondát is fellőttek, amelynek a Hold megkerülése, majd a biztonságos visszatérés volt a célja.

Az űrjármű fedélzetén azonban növények, sőt, néhány teknősbéka is helyet kapott, mivel a szovjet tudósok így akarták letesztelni, hogy egy ilyen hosszú űrutazást is ki lehetne-e bírni. Az állatok épségéért aggódó olvasóinknak jelentjük: a teknőcök biztonságosan visszaértek a Földre és utána nyugállományba vonulhattak.

4. Megrendezték a Holdra szállást?

Az egyik legnépszerűbb összeesküvés-elmélet szerint soha nem járt ember a Holdon, az egészet csak az amerikai kormány rendezte meg, hogy így nyerje meg az űrversenyt a szovjetekkel szemben. Az egyik leggyakoribb bizonyítéknak a fotókon látható fura árnyékokat, illetve a csillagok hiányát tartják.

Nos, aki akár hobbiszinten is foglalkozik fotózással, az pontosan tudja, hogy a fényképezőgépek általában a legerősebb fényforráshoz igazítják a kontrasztot, mivel pedig a Holdon a legerősebb fényforrás a talajról visszaverődő napfény, nem csoda, ha a jóval gyengébb fényű csillagok belevesznek a világűr sötétjébe.

Ami pedig a fura árnyékokat illeti: a képeken látható összes tereptárgyat és eszközt a Nap világítja meg, azonban akár a holdkomp fémfelületei, akár az űrhajósok fehér szkafandere remekül visszaveri a fényt, így további másodlagos árnyékokat hoz létre. Arról nem beszélve, hogy az akkori kor technikájával egyszerűen képtelenség lett volna olyan felvételeket készíteni egy stúdióban, mint amilyeneket Armstrongék készítettek a Holdon.

5. Mi lett a zászló sorsa?

Szintén a konteók gyakori szereplője az a bizonyos amerikai zászló, amelyet Neil Armstrongék feszítettek ki a Holdon. Ezzel kapcsolatban azt szokták felemlegetni, hogy a zászló láthatóan mozog a felvételeken.

Nos, ez részben igaz, hiszen a zászló megmozdul, miután az űrhajósok megmozgatják, később azonban látható, hogy ugyanúgy áll, ahogy hagyták. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy az eredeti zászló bizony eldőlt, amikor a holdkomp elindult hazafelé, igaz, Neil Armstrongnak még épp volt ideje elkattintani az alábbi fotót.

A későbbi Apollo-missziók űrhajósai ebből okulva jóval távolabb helyezték el a zászlókat az űrhajóiktól.

+1. Gond nélkül visszatérhettek az űrhajósok?

A legtöbb Apollo-küldetés nagyjából zökkenőmentesen zajlott, egyedül az Apollo 13 legénységének gyűlt meg a baja a technikával. Egy váratlanul felrobbanó alkatrész miatt ugyanis, nem, hogy a Holdra szálllás nem jött össze, de az is kérdéses volt, hogy az asztronauták képesek lesznek-e visszajutni a bolygóra. Végül néhány drámai nap után, az irányítóközpontban dolgozók megfeszített munkájának köszönhetően, ha kissé nyúzottan is, de visszaértek a Földre.

A többi, sikeres Holdra szállás legénysége ugyanezt elmondhatta magáról, nekik azonban már egy olyan akadállyal is meg kellett küzdenie, amire nem biztos, hogy a kilövés előtt gondoltak volna: az amerikai vámhivatallal.

Ők ugyanis nem igazán voltak tekintettel a történelmi tettekre, elvégre a szabály az szabály: ha valami repül és szállít is valamit az USA területére, akkor ott vámhivatali eljárás lesz, és kész! Ennek köszönhető, hogy az Apollo 11 legénységének rendes vámnyilatkozatot kellett tennie a visszatérést követően, amelyen rakományként szépen feltüntették a holdkőzet-mintákat, ahogy kell.