Cégautóadó: maradtak kibúvók

© Autómenedzser

„Ha egy asztalos vagy egy biztosítási ügynökként dolgozó egyéni vállalkozó el akarja számolni az üzemanyagköltségét, havonta legalább 7 ezer forintot kell befizetnie cégautóadó címén. Ezzel akár el is lehetetlenülhet” – méltatlankodott a HVG-nek Papp Aranka szekszárdi könyvelő, aki szerint a cégautóadóval kapcsolatos február 1-jén életbe lépett módosítások megfojtják a vidéki kisvállalkozókat. Ezentúl ugyanis mindenképpen cégautóadót kell fizetniük a társaságoknak, ha van személygépkocsijuk, illetve a magánszemélyeknek, ha az autóhoz kapcsolódóan ők maguk, vagy bárki más költséget számolt el. (Korábban a vélelmezett magánhasználat miatt kellett ilyen adót fizetni, de elszámolási trükkökkel, hamis útnyilvántartásokkal a többség kibújt alóla.) A költségelszámolás kapcsán nem árt tudni, hogy még néhány hónapban sem úszható meg a cégautóadó oly módon, hogy a vállalkozás leállítja és garázsba teszi a járgányt. A költségek között ugyanis nemcsak az üzemanyag és a kenőolaj ára szerepel, hanem például a jellemzően negyedévre fizetett biztosítási díj és az amortizáció is.

Az új adó mértéke 1600 köbcenti hengerűrtartalom vagy 1200 köbcenti kamratérfogat alatt havi 7 ezer, minden más személygépkocsinál 15 ezer forint. Ez az összeg jellemzően alacsonyabb a réginél, amikor a havi tétel több tízezer forintra is rúghatott, és ezen felül egészségügyi hozzájárulást és munkaadói járulékot is kellett fizetni (ezek mértéke az adó 25, illetve 3 százaléka volt) – mondta a HVG-nek Joó Gabriella, a KPMG adómenedzsere. Hozzátéve: egy cég egy 8-10 millió forintos beszerzési értékű, négyévesnél fiatalabb autója után korábban havi 60 ezer forintot is kifizetett, ez most még az 1600 köbcentisnél nagyobb autó esetében is megúszható 15 ezer forintból, jól járnak tehát a drága cégautóval közlekedő vezérigazgatók. Könnyítés az is, hogy a befizetendő adóból levonható a határidőre megfizetett (köznyelven súlyadónak nevezett) gépjárműadó. Az adót főszabály szerint a személygépkocsi tulajdonosának, pénzügyi lízing esetén a lízingbevevőnek kell megfizetnie. Nem bújhatnak ki a kötelezettség alól a külföldi (például szlovák) rendszámú cégautók tulajdonosai, továbbá a magánszemélyek sem, ha a kocsira költséget, ráfordítást számoltak el. Nem árt tudni azt sem, a vegyes használatú, 2500 kilogramm együttes tömeget meg nem haladó, legalább két személy szállítására alkalmas járművek (azaz a kisteherautók) is személygépkocsinak minősülnek, vagyis ezek után is meg kell fizetni a cégautóadót.

Ahogy korábban, az új rendszerben is vannak, akik mentesülnek a cégautóadó alól. Így nem kell fizetni például a megkülönböztető jelzéssel jogszerűen felszerelt autók, az egyház, az egyházi karitatív szervezetek által alapfeladataik ellátásához használt vagy a – kizárólag – halottszállításra szolgáló személygépkocsik után. Nem kötelezettek erre a közegészségügyi, a járványügyi és az egészségvédelmi célból üzemeltetett, a háziorvosi és a házi gyermekorvosi tevékenységhez szükséges, valamint az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott szervezetek által, kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására használt személygépkocsik tulajdonosai sem. Nem kell továbbá cégautóadót fizetniük a kereskedőknek a továbbértékesítésre beszerzett személygépkocsik után.

A törvénymódosítás célja az volt, hogy átláthatóbb rendszert hozzon létre, szélesítse az adóalapot, többen fizessenek kevesebbet, azt viszont biztosan – érvelnek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH). Hozzátéve: az idei 11 hónap alatt a költségvetés 27 milliárdos bevételt vár ettől az adónemtől, tavaly 28 milliárd forint folyt be ebből. Kibúvók azonban maradtak. „Megúszható a cégautó adója, ha a munkavállaló vagy a cégnek bedolgozó megbízott kiküldetési rendelvényt tölt ki, feltéve, hogy ebben a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott kilencforintos amortizációval és az APEH által meghatározott üzemanyagárral kalkulálnak” – magyarázta Angyal József okleveles adószakértő. Hasonlóképpen adómentesen számolhatja el a munkavállaló foglalkoztatójával e költségeit, ha saját kocsiján jár dolgozni. Éppen ezt tartja igazságtalannak az ügyfelei érdekében szót emelő könyvelő: azt, hogy a jogszabályok jóval nagyobb mozgásteret hagytak a társas vállalkozásoknak, mint az egyéni vállalkozóknak. Egy háztartásikisgép-szerelő – példálózik – sokat közlekedik, így szeretné elszámolni az üzemanyagköltségeit, a havi 7 ezer forint adó azonban már komoly érvágás lehet számára. Ráadásul az egyéni vállalkozóknál megmarad az útnyilvántartási kötelezettség is, náluk ugyanis továbbra is vélelmezett a magáncélú használat. (Ami adózási szempontból teljesen felesleges, hiszen a magánhasználat mostantól adómentes természetbeni juttatásnak minősül.) A cégeknél már nem kötelező az útnyilvántartás.

Olykor követhetetlen a törvényhozási logika. A cégautóadót korábban átalányban fizető evások közül például éppen az egyéni vállalkozók jártak jól, nekik ugyanis nem kell cégautóadót fizetniük, csak az evás társas vállalkozásoknak. Az APEH arra hivatkozik, hogy az evás egyéni vállalkozók nem számolhatnak el költségeket, emiatt nem terheli őket e kötelezettség sem. Költségeket az evás cégek sem számolhatnak el, nekik azért kell mégis fizetniük, mert a társas vállalkozásokat mindenképpen terheli a cégautóadó, függetlenül a választott adózási módtól. Aligha véletlen, hogy az evás cégek igyekeznek megszabadulni autóiktól.

KOVÁCS ANDREA