Mazda CX-7 teszt: dízelben is sportos

További képek a galériában. Kattintson a képre!

am

Bár csak 1,3 millió forinttal olcsóbb, mint a benzines változat, a 2,2-es dízelmotorral szerelt CX-7 sokkal kedveltebb lesz nálunk, hisz baráti a fogyasztása, miközben maradt ugyanolyan dinamikus. Lámpánál kilő, autópályán bírja a tempót, csak a gyorsulási versenyeken sül fel a 11 másodperc fölött százas sprintjével. Kanyarokban tapad, köszönhetően aktív nyomatékelosztású összkerékhajtásának. Lapos tetejével kupészerű formája vonzza a tekinteteket. Futóműve sportos, de nem ráz. A hatsebességes kézi váltó precíz, rövid úton jár, fokozza az autó sportos jellegét.

Nem sokban változott az autó az elődhöz képest, az orrész természetesen az új hullámzó Mazda-dizájn jegyében született. Új a középkonzol kialakítása is és a tolatókamera kijelzője is helyet kapott. Ez utóbbi nem illik a többi részlethez, látszik, hogy az utolsó fázisban és nem a belsőépítészek közreműködésével építették be. Új a kormány, sok rajta a gomb, olyan is van, amelyhez nem csatoltak funkciót. Gyors manővereknél útban van néhány billentyű, ezért tempós vezetés közben elállíthatjuk a rádiót.

A beltér barátságos és eredeti. A hátsó sorban magas növésűek kuporognak, de öt személy kényelmesen elfér, a csomagtér alaphelyzetben 455 literes, az üléstámlák egyetlen mozdulattal előredönthetők.

am

 A Bluetooth-kapcsolat könnyedén megteremthető, igaz ennek érdekében hosszasan elbeszélgetünk az autó kellemes női hangon megszólaló lelkével. A beszélgetés csak a lényegre tér ki, mi többnyire tömör yes és no válaszokat adunk a kedvesnek. Nincs visszakérdezés, nincs flört, viszont van telefonos kapcsolat. Sőt, ennél is több. A Mazda CX-7 vezetett be engem a Bluetooth audió világába, igaz ennek cseppet sem örültem az elején. Az történt, hogy a legváratlanabb pillanatokban megszólalt zsebemben a Nokiám zenelejátszója. A sebtében, zavaromban kikapcsolt muzsikáló szeánszokat megunva, lenémítottam a telefont. Így azt vettem észre, hogy egy nap alatt lemerült. Már a szervizbe, illetve a kukába akartam dobni a készüléket, amikor matatva a Mazda audiorendszerében furcsa felfedezést tettem. Az Aux gomb megnyomásával ismerős zene, Milén fiam klarinétszólója szólalt meg az autó hangszóróin át. Már azt hittem az angyalok kórusa játssza Bartók Este a székelyeknél című nótáját, amikor rájöttem, a telefonomról szól a zene. A Mazda volt az, ami bekapcsolta unos-untalan (motorindításkor és motorleállításkor) a telefonom zenelejátszóját. A teszt rövid volt ahhoz, hogy a problémát megoldjam, de legalább felismertem az eredetét.

am

 A Mazda dízelje Euro 5-ös, ráadásul AdBlue adalékkal (karbamid, vizeletben is megtalálható aminosav származék) csökkenti a nitrogén-oxid-kibocsátást. Az autó élénken megy, élményszámba mennek vele a kanyarok, futóműve SUV-kra nem jellemzően kemény. A 2,2 literes erőforrás szelektív katalizátorrendszerrel (Selective Catalyc Reduction; SCR) szerelték fel. A technikát kizárólag az európai vásárlók igényeihez igazították. Az utánkezelő tisztítási eljárás nem is olyan bonyolult: a rendszer 5 bar nyomáson a csomagtér alatt elhelyezett tartályból folyékony adalékot permetez a kipufogóba, közvetlenül a katalizátor elé a részecskeszűrőn áthaladó kipufogógázba. Ez egy természetes kémiai reakciót indít el, melyben az AdBlue a nitrogén-oxidok 40 százalékát ártalmatlan nitrogénné és oxigénné alakítja át. Az AdBlue folyadékot egy különlegesen erős és hőszigetelt tartályban helyezték el. Normál körülmények között nagyjából 20 ezer kilométerre elegendő a 15,5 liternyi AdBlue, melyet a karbantartások során egyszerűen pótolnak. A 2,2-es gázolajos szén-dioxid-kibocsátása 199 gramm/kilométer, gyári átlagfogyasztása 7,5 liter/100 kilométer, 173 lóerőt és 400 Nm-nyi nyomatékot ad le. A tartály nem csökkenti a csomagteret, ez a benzines változathoz hasonlóan 455 liter.

A rendszer további előnye, hogy nem igényel szokatlanul nagy odafigyelést, normál használat mellet a karbantartás az egyébként is esedékes szervizekkel együtt van, a műszerfalon egy kijelző mutatja a tartály telítettségét, a 9500 kilométert futott tesztautónál tele volt.

Az adalékanyagos redukciós katalizátorral szerelt dízel Mazda fogyasztása tempós, sietős használattal, vegyes (városi és országúti) üzemben 8,2 literre adódott száz kilométerenként. A tavalyi tesztünkben a benzines változat 14,7 litert zabált meg 100 kilométerenként.

Nehéz hibákat találni az autóban. Ha megpróbáljuk, ezeket fedezzük fel: nincs lámpa a csomagtérben, a műanyagbetétek igénytelenek és kopognak, a kézifék bovdenje megnyúlt, magasan, a legfelső rántásnál fogja meg az autó. Ha csak hanyagul behúzzuk, könnyedén elgurul az 1,8 tonnás kupés monstrum. A palacktartó használhatatlan, váltás közben beleakadunk az üdítőbe. Az automatára már csak egy évet kell várni, állítólag.

Biró Csongor

am