Hyundai i30 teszt: városi gerilla

A csilivili, több tízmilliós autók után fájdalmas koppanás visszazuhanni a valós életbe és beülni egy átlagos autóba, egy Hyundai i30-ba. A német prémiumautókkal szembeni kontraszt még akkor is feltűnő, ha a Hyundai i30 legjobban felszerelt, mondhatni csúcsváltozatát próbáljuk ki (korábban az 1,6 literes változatot is teszteltük).  Amint hozzáedződnek érzékszerveink a valósághoz, rögtön feltűnik, mitől is különleges ez a Hyundai. Nagyon megy, de tényleg. Nem csak PR-duma volt az útravaló, miszerint: megy, mint az állat. Akkor magamban elmosolyodtam, de amikor a szarvánál ültem, beláttam, hogy tévedés volt alábecsülni.

A 2,0 literes CRDi változat 136 lóerős dízelmotorja 304 Nm-es nyomatékát az 1800-2500 közötti fordulatszám tartományban adja le. Változó geometriájú turbófeltöltővel (VGT), csökkentett súrlódású kiegyensúlyozó tengellyel és nagynyomású közös nyomócsöves dízelbefecskendezésű rendszerrel működik. Részecskeszűrős. Autónk a teszt előtt egy szoftverfrissítésen esett át, mert a korábbi tesztelők enyhe rángatásra panaszkodtak kettes fokozatban. Hatásos volt az elektronikai kúra, nálam már három fokozatban rángatott, igaz, továbbra is csak enyhén.

A lendületes haladásnak ára van, nem feltétlenül a fogyasztás, abban jól vizsgázott az i30. A 600 kilométeres, főleg városban megtett tesztút során 6,2 liter gázolaj evett meg száz kilométerenként. Ha odalépünk, száguldunk, bizony kiderülnek a gyengeségei: kanyarban billegő, keresztbordákon hangos futómű, túlkormányzottság, erős csavarodási hajlam. Persze, hisz nem sportautó. A kátyúkat jól bírja, ebben a küzdelemben a ballonos téli gumik partnerek voltak. Cikázni könnyű a városban, az álcázás nagymestere, senki nem számít ránk, így könnyedén lehagyunk mindenkit. Autópályán is nagy király, 120 kilométer/órás sebességnél könnyedén gyorsul, előzni gyerekjáték.

Váltója darabos, hangosan kapcsol, de legalább hatsebességes. A kormány merev, de viszonylag közvetlen. A szervohatásból vettek el a sportosság illúziójának megteremtésével, azonban így csak a holtjátékát növelték meg.

A belépő i30-at integrált hangrendszerrel kínálják (rádió, CD, MP3-lejátszás, USB-csatlakozó és külső AUX bemenet), állítható magasságú a vezetőülés és elektromosak az első ablakok. Jár az ABS és az elektronikus fékerőelosztó (EBD), a központizár és a fedélzeti számítógép. A tesztautónk legmagasabb felszereltségébe tartozott: fűtött, a karosszéria színére fényezett külső tükrök, távirányítású központi zár, kartámasz, első üléseken aktív fejtámlák, első ködlámpákat, automatikus légkondicionáló, esőérzékelős ablaktörlő, 16 hüvelykes könnyűfém keréktárcsák 205/55 R16 méretű Kormoran abroncsokkal, sportos felfüggesztéssel, keréknyomás-érzékelővel, részben bőrbevonatú ülések, sötétedés-érzékelővel ellátott fényszórók, menetstabilizáló elektronika (ESP), fényre sötétedő belső visszapillantó tükör, tolatóradar, elektronikusan behajtható külső visszapillantó tükrök, elektromos napfénytető, ülésfűtés, szélvédőfűtés, multifunkciós kormány, tempomat.

Tárolókkal bőven ellátták, a műszerfal tetején, a középkonzol alján találunk titkos rekeszeket, az USB-csatoló helye a kartámasz üregében van. A beltér barna, az összhang elfogadható, rikít a kék hátterű zenelejátszó és a fedélzeti számítógép kijelzője. A nagy kékség a kék halállal is összefügghet, egyik alkalommal ugyanis irányíthatatlanná vált az audiorendszer: semmilyen gombra nem reagált, csak az autó leállításával lehetett kikapcsolni. Újraindításnál kiderült, az összes beállítás elveszett, újra kellett hangolnom a rádiót és az órát is.

Kényelmes az autó, öten is utaztunk, igaz, hátul gyerekek. A csomagtartó kicsi, a kategória középmezőnyét képviseli.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.