VW Polo teszt: érett kamasz

A Polo kisautó, de csak mai szemmel. Ha visszafutunk az időben egy évtizeddel, a Polo méretű autók családi autóként üzemeltek. Igaz, a gyerekeink nagyobbak, mint tíz évvel ezelőtti hasonló korú társaik. A Polo hátuljába továbbra is csak gyerekek férnek be kényelmesen. Két vékonyabb felnőtt hosszabb úton is utazhat, én magam mögött kényelmesen elfértem, de csak egyedül. Vállban és csomagtartóban szűk a Polo.

A vezetőülés kényelmesre állítható, jó a kilátás, de kiszálláskor bevertem a fejem az ablakkeretbe. Először. Másodszor már odafigyeltem. Tanul az ember, főleg ha fájdalommal ösztönzik.

am

A Polo beltere letisztult, egyhangú, puha műanyagok és szövet borítás vesz körül. A műszerórák ízlésesek, a műszerfal teteje a nagyméretű zenelejátszóval tetszetős, alatta a klíma panel nagyon elavult és olcsó hatású, bár funkciójának megfelel. A magasabb felszereltségű szinteken teljesen más a miliő. A gazdagon és a szegényen felszereltre együttesen igaz, hogy az összeszerelés minősége kiváló. Zavart, hogy a világítás nem kapcsol le az autó bezárásakor, pedig az én jelentősen olcsóbb Fabiámban nem marad égve.

A tesztautóm nem volt a szó szoros értelmében fapados, sőt: ESP, négy elektromos ablakemelő, kipörgésgátló, két pohártartó, sebességfüggő szervókormány, hegymenetasszisztens, három fejtámla hátul, manuális klíma, fűthető külső tükrök, fűthető első ülések, Isofix-bekötési pontok, kanyarlámpák, négy légzsák szerepelt többek mellett a listában. Ennek megfelelően nem volt olcsó a tesztelt autó, extrákkal (klíma, RCD310 rádió, fűthető ülés, gumiabroncs nyomás ellenőrző stb.) 4,3 milliót kértek érte. Az 1,2 literes 105 lovas Comfortline változat alapára 3,9 millió forint.

am

A 105 lovas kis turbóst hatsebességes váltóval társították, így lehetővé vált, hogy a pörgés mellett a takarékosság se szenvedjen csorbát. Nem kell gyakran visszaváltani, hisz a nyomatékmaximum 1500 és 3500 percenkénti fordulat között a rendelkezésünkre áll. Ha elfelejtenénk takarékosan vezetni, a váltási esedékességre figyelmeztető jelzés mutatja a műszerfalon, hogy melyik fokozat lenne előnyösebb a pénztárcánknak. Ám, ha kiesünk ebből a tartományból, a turbó elhallgat, lecsúszunk a 175 newtonméteres nyomatékról és bőszen kell visszakapcsolnunk, hogy haladjunk. Ebben és a fogyasztásban még kisautós a Polo. A teszt során vegyesen városban és országúton megtett 300 kilométer során az 1,2 TSI motorral szerelt járgány beérte 6,19 liter benzinnel száz kilométerenként. Igaz, nem nyomtam neki, mint az őrült.

A kormány fogása jó, a váltó pontos, a futómű nem teljesen nőtt fel a szerephez, erősebb gázadáskor az ESP-nek kell megzaboláznia az autót, folyton villogott a
visszajelző. A komolyabb úthibákon csúnyán felüt, igaz ez inkább az útkezelő, és nem a Polo hibája.

Biró Csongor

am