A Fiat 1988-ban mutatta be a Volkswagen Golf kategóriájában rajtvonalhoz állított Tipót, mely 1989-ben gyorsan be is zsebelte a rangos év autója elismerést, és 1995-ig, a Bravo/Brava testvérpár megérkezéséig igen nagy számban talált gazdára. Olvasóink közül vélhetően sokan emlékeznek még erre a dobozformájú, korrekt méretű beltérrel rendelkező olasz négykerekűre, mely többek közt opcionális digitális műszerfala révén is nyomot hagyott az autógyártás történelmében. A Fiat Tipo messze volt ugyan a tökéletestől, de azért több kellemes emlékünk van róla, mint rossz, így aztán nem is csoda, hogy a gyártó most feltámasztja a régi típusjelzést, mégpedig egy széles rétegek számára elérhető árú, kényelmes családi autó formájában.

L.F.

Az újkori Fiat Tipo ékes bizonyíték arra, hogy az olasz tervezők még mindig nem felejtették el, hogyan kell szép formájú kocsikat rajzolni. Az utakon sokan megfordulnak az új Tipo után, ami komoly elismerést jelent a talján dizájnereknek, akik szerencsére nem úgy dolgoztak, hogy fogtak egy kiskocsit és a hátára simán odabiggyesztettek egy bumfordi csomagtartót. A nálunk járt négyajtós szedán arányai nagyon rendben vannak, és itt jegyzendő meg, hogy érkezőben van az ötajtós és a kombi változat is. Az orrészt a krómtól csillogó hatalmas hűtőrács uralja, amely alatt egy ugyancsak króm díszcsík fut végig, no és persze a "gonosz" tekintetű fényszórók mellett sem mehetünk el szó nélkül.

Krómból a kilincsekre és a farrészre is jutott bőven, ami annak hozománya, hogy tesztautónk egy alaposan felextrázott Opening Edition kivitelű példány. A C betűt formáló hátsó lámpa a Volvo S90-en igencsak véleményesre sikeredett, azonban a hasonló vonalvezetés kisebb méretben a Fiat Tipón jól mutat. A motorháztető közepén egy vastag kiemelkedés fut végig, ez akár egy erőtől duzzadó nagy motorra is utalhatna, a valóságban azonban egy igen szerény erőforrás található a lemezek alatt, de erről majd egy kicsit később. Az utastér felett ugyancsak végigfut két hasonló kiemelkedés a karosszérián, ami ugyancsak jót tesz a designnak - nem ragozzuk tovább, az új Fiat Tipo szépre sikeredett. Rögtönzött mini közvélemény-kutatásunk szerint tízből kilenc embernek tetszik az autó.

L.F.

A 4,53 méteres hosszúság, illetve a 2,64 méteres tengelytáv korrekt méretű belteret biztosít, a Tipóban akár egy öttagú család is bátran nekivághat a balatoni vagy éppen tengerparti utazásnak. A fejtér elöl hatalmas, és 190 centiméteres magasságig hátul is egészen levegős, és ekkora magasságig a lábtér is rendben van, még ha persze nem is egy Skoda Superb-féle tánctérhez van szerencsénk.

A csomagtér normál méretű pótkerékkel 470 literes, amúgy pedig 520 literes, tehát a családnak a nyaralásra vitt csomagokkal sem gyűlik meg a baja. A rakodótér szája persze lehetne nagyobb, ezenkívül pedig az is érthetetlen, hogy a csomagtérfedél belsejéről miért spórolták le a kis lehúzó alkalmatosságot. Ez utóbbi hiányában sajnos könnyen összepiszkolódhat a kezünk a lecsukáskor. Itt jegyzendő meg, hogy a csomagtér a műszerfalról és a távirányítóról is gombnyomásra nyitható, illetve hogy a beltérben kilenc darab, összesen tizenkétliternyi térfogatú rekeszt találhatunk.

A műszerfal meglepően magasan húzódik, ami némileg ront a kilátáson, az azonban pozitívum, hogy felső szekciója kellemes puha borítást kapott. Ez sajnos nem mondható el az ajtók borításáról, mely elemek mind a kéznek, mind pedig a szemnek fájóan kemények és nem túl szép textúrájú műanyagból készültek. A kormány mind magasságában, mind mélységében állítható, és jól felszerelt autónkban bőrborítás feszített rajta.

Az elektronikus szervókormányt már alaphelyzetben sem nehéz tekerni, és még némi visszajelzést is kapunk az útviszonyokról, de ha bekapcsoljuk a City módot, akkor még a parkolóban történő manőverezés is rendkívül könnyű feladattá válik - a fordulókör 11 méteres. A váltógomb meglepően nagy, az egyes fokozatok pontosan kapcsolhatók, a felváltásokra pedig 2000-es fordulatszám felett külön figyelmeztet az elektronika.

L.F.

A kormány mögött műszerek egy monokróm kijelzőt fognak közre, melyen a többi közt a fogyasztási adatok, a rádióállomás neve és egyéb hasonló információk jeleníthetők meg. A műszerfal közepén helyet kapott színes kijelző képátlója ötcolos és érintésérzékeny, de például a navigációban sajnos nem használhatunk többujjas műveleteket. A TomTom navigációt amúgy érdemes elfelejteni, a használhatósága elmarad a várakozásainktól, ráadásul a térképekre is ráférne egy alapos frissítés.

A hangrendszertől nem vártunk és nem is kaptunk csodákat, a Bluetooth kihangosítás jól működik és jó szolgálatot tesznek a kormány előlapján és hátlapján elhelyezett távirányító gombok, melyekkel például a rádió, a zenelejátszó és a tempomat is egyszerűen vezérelhető. A váltó előtt egy szivargyújtóra, valamit egy AUX-aljzatra és egy USB-portra lehetünk figyelmesek. Az automata klíma ízléses kezelőfelületet kapott, sokkal szebbet, mint a manuális, melyet szívünk szerint mi inkább kerülnénk. A nem túl sok oldaltartást biztosító ülések kényelmesek és a tesztautóban elektromosan állítható deréktámasz is található. Az összeszerelési minőség példás, zörgést vagy nyöszögést még a legrosszabb utakon sem tapasztaltunk.

A felfüggesztés feszes, ami a kényelmes, a ringatozós utazás kedvelőinek rossz hír, viszont a kanyarvételi tulajdonságoknak igen jót tesz. A tesztautó tetszetős 17 colos felniken és 225/45-ös gumikon gurult - az alapmodell 15 colos acélfelnikekkel rendelkezik. Az általunk kipróbált Tipo 1,4 literes szívó benzinmotorjáról kevés jót tudunk mondani, ugyanis ez az erőforrás még a nem túl nagy, 1,2 tonnás tömeg ellenére is folyamatosan küszködik a haladással, miközben ráadásul az étvágya és a hangja is jelentős. A 95 lóerős teljesítmény egyszerűen kevés, és most nem a száguldozás lehetőségét hiányoljuk, hanem azt, hogy például egy 80-ról 120-ra történő gyorsítás ne tartson örökkévalóságig. Az általunk mért 7,5 literes fogyasztás és a mindössze 45 literes üzemagyagtartály igencsak behatárolja a hatótávolságot. A hatodik fokozat egyébként akár már 55 km/h-tól kapcsolható, 130-nál pedig 3500-at forog a főtengely.

L.F.

A teljesen fapados kivitel két légzsákot, keréknyomás-ellenőrző rendszert, manuális klímát, első elektromos ablakokat és szervókormányt tartalmaz, az eggyel magasabb Easy felszereltség pedig ezen felül egyebek közt első oldallégzsákokat, függönylégzsákokat, fűthető elektromos tükröket, ötcolos kijelzős fedélzeti rendszert és Bluetooth-kihangosítást vonultat fel.

A Lounge csúcsfelszereltség kanyarkövető fényszórókkal, esőérzékelős ablaktörlővel, sötétedés érzékelővel, tempomattal, automata légkondival és 16-os kerekekkel hódít, az általunk kipróbált Opening Edition limitált széria hátsó parkolóradarral és 17-es felnikkel rendelkezik. Cikkünk írásakor a Fiat Tipo 1,4-es motorral szerelt alapváltozata 3,7 millió forintba kerül, az Easy kivitel  4,1 millió forintos, a Lounge pedig 4,4 millió forintos áron vihető haza - az 1,6-os 110 lovas benzinmotoros Easy modell 4,6 milliót kóstál. Az 1,3-as 95 lóerős dízel Tipo 4,5 millió forinttól indul, az 1,6-os 120 lovas dízel változatért pedig 5,2 millió forintot kérnek. Az erősebb dízelmotorral szerelt Lounge csúcsváltozat ára 5,5 millió forint.

Summa summarum, a Fiat Tipo Törökországban gyártott újkori kiadása remekül sikerült, hiszen egyedi külcsínt kapott, tágas belterű, korrekt csomagtartójú, vizsonylag olcsó családi autóhoz van szerencsénk, melyre ráadásul 5 év garanciát vállal a Fiat. A gyártó spórolási szándékát persze több fronton is fel lehet fedezni, ezenkívül pedig nem szabad elfelejteni, hogy az 1,4-es benzinmotor messze nem az erejéről híres.

Korábbi autós tesztjeinket ide kattintva találja. Még több tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.