Autópornó Brad Pittel, magyar kanyarral - kritika az F1 című filmről
A kocsik hasítanak, de a sztárok csak gügyögnek Brad Pitt új filmjében.
Sem azelőtt, sem azóta nem volt olyan rövid verseny a Formula–1-ben, mint amilyen az Ausztrál Nagydíj volt, amelyet 1991. november 3-án rendeztek. Az akkor még az adelaide-i utcai pályára szervezett futam az utolsó volt az az évi versenynaptárban.
A pilóták, akiknek eredetileg 81 kört kellett volna teljesíteniük, különösebb nehézségek nélkül elrajtoltak az akkor már órák óta zuhogó esőben. Az ötödik körben aztán elkezdődtek a kicsúszások, balesetek, emiatt olyan sok helyen lengették a pálya körül a sárga zászlót, hogy a második helyen haladó Nigel Mansell meg sem próbálhatta megelőzni az előtte hajtó Ayrton Sennát.
Miután egyre többen hagyták el a pályát vagy törték össze az autójukat a lehetetlen körülmények között, a szervezők a 17. körben piros zászlóval leállították a versenyt. Ekkor Senna állt az élen, aki mögött Nelson Piquet, majd Gianni Morbidelli következett, a versenybírák úgy határoztak, hogy nem az aktuális pozíciókat veszik figyelembe a végeredmény kihirdetésénél, hanem azt, hogy a 14. körben mi volt a pilóták sorrendje, bár a döntés nagy felháborodást váltott ki.
Ennek értelmében Senna maradt az első, a második Gerhard Berger, a harmadik pedig Nigel Mansell lett. Utóbbi azonban nem állhatott dobogóra a többiekkel, mert a 14. kör után maga is összetörte az autóját, lábsérülést szenvedett, így elvitték kivizsgálásra.
