Centrifuga, pogácsa, gáz: mi kell az atombombához, mi volt a célpont Iránban?
Saját fejlesztés és illegális import is kellett hozzá, de Irán valóban elég közel jutott a nukleáris fegyverhez.
Több mint tíz éve fejlesztik a Bloodhound nevű brit rekordautót, amely sugárhajtóművel és rakétával döntené meg a szárazföldi sebességrekordot. A magánkezdeményezésben épülő gépre eddig 30 millió fontot költöttek, ám mostanra elfogyott a szponzorok pénze – írja a Wired.
A Bloodhoundnak volt más küldetése is a rekorddöntésen kívül: a kezdeményezéstől azt várták, hogy a tudomány, ezen belül a fizika és a mérnöki tudományok felé printálja a brit gyerekeket. A projekt vezetése több mint ötezer iskolával szerződött, előadókat alkalmaztak, és különféle kísérleti készleteket osztottak szét. Ezek között volt az általános iskolásoknak szánt egyszerű lufiautó-szett, de ennél bonyolultabb feladatokat is végezhettek a tanulók. (A projektről itt írtunk korábban.)
A Bloodhound majdnem elkészült, de ahhoz, hogy tényleg megfuttassák a kiszemelt dél-afrikai kiszáradt tómederben, még 25 millió fontra lenne szükség.
Csakhogy a szponzorok ma már nem annyira érdeklődnek, mint akár tíz éve. A Bloodhound eleve nem az első rakétaautó, így az újdonságértéke mérsékelt – mondja Alex Craig, az Arizonai Egyetem repülőmérnök-professzora. Ráadásul a mai környezetben egy vállalat könnyen jut arra a döntésre, hogy hatékonyabb a közösségi médiában hirdetnie, mint egy kísérleti autó farkán – amely talán sohasem készül el, és kérdéses, hogy címlapra kerül-e a világsajtóban. Craig megjegyzi, hogy a holdutazások nézettsége is csökkent az első leszállás után.
Természetesen a Brexit bizonytalansága sem kedvez a szponzorkeresésnek. Mindez könnyen vezethet oda, hogy a brit gyerekek végül nemcsak a rakétatervezésről, hanem az üzleti kudarcról is kapnak egy látványos leckét.
