Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen az V. kerületi Kamermayer téren, a Gerlóczy Kávéházban jártunk.
Másfél éve zajlik a Gerlóczy kávéház küzdelme az V. kerületi önkormányzattal, amely mindig talál valami indokot, hogy visszatartsa a terasz nyitásához szükséges engedélyt. Most azt mondják, azért nem lehet megnyitni a vendéglátóegység teraszát, mert a korábbi engedély elutasítását a tulajdonosok megfellebbezték.
A népszerű kávézó nem kapott teraszengedélyt egy olyan építkezés miatt, ami még el sem kezdődött.
Egy nap, öt hír, amiről mindenki beszél: az ELTE címe is ott van a Panama-iratokban; a Magyar Úszószövetség lépett egyet a Kiss-ügy tanulságai nyomán; az egészségügy az önkéntesek segítsége nélkül lassan összeomlik; egyre abszurdabb az V. kerület és a Gerlóczy kávéház csatája; megtörtént az első bontás a két napja átadott Széll Kálmán téren. És újabb "szórakoztató muníciót" kaptunk ahhoz, hogy tisztába jöjjünk magyarságunkkal.
A Gerlóczy kávéház már évtizedek óta üdítő színfolt hangulatos, rejtett teraszával a belváros zajos forgalmában, azonban úgy tűnik, idén nem kerülnek ki az asztalok a kávéház elé, mert az önkormányzat egyelőre nem adta meg a terasznyitásra az engedélyt, pedig erre már a bíróság is kötelezte.
