A 70-es évek művészetéből kiindulva érthetőbbé válhat saját korunk. Gondolatok a balatonfüredi Vaszary Galériában a 70-es évek elején működő, a magyar neoavantgárd művészeinek otthont adó Balatonboglári Kápolnaműterem történetét felölelő kiállítás kapcsán az akkori és a mostani alkotói közegről, valamint a kettő közti viszony lehetséges olvasatairól.
A most a Balaton túlsó partján, a balatonfüredi Vaszary Galériában látható tárlat nemcsak felidézi a négy esztendő történetét, hanem igyekszik választ találni arra is, hogy miként vált Boglár olyan alkotók találkozási pontjává, akik sem korábban, sem később nem találták meg a közös nevezőt.
A még a művész személyes közreműködésével előkészített kiállítás az utóbbi közel két évtizedben, azaz az addigi pályáját 2003-ban összefoglaló monográfia megjelenését követően született művekből válogat.
"Mese, mítosz, história" címmel rendezett kiállításán mutatja be a múlt század derekán, saját "alternatív valóságukba" menekült művészek alkotásaiból összeállított válogatását a Vaszary Galéria.
Romhalmaz: a dolgok állása – az 56. Velencei Biennále / Függőágy, fagylalt, koktélbár – a „happy few” és az Art Basel / Nyaralni nem könnyű – Vakáció-szimulátor Dunaújvárosban / Erőből lett emlékek – szoborállítási gyakorlatok / Támogatott graffitik – Lisszabon, a street art városa / Utcai arcok – társadalmi design Isztambulban és Budapesten / Szegény gyűjtő, nagyszerű művészet – Erling Kagge gyűjteménye Oslóban
