Akik vagyunk – itt és most. Boglár, Balatonfüred
A 70-es évek művészetéből kiindulva érthetőbbé válhat saját korunk. Gondolatok a balatonfüredi Vaszary Galériában a 70-es évek elején működő, a magyar neoavantgárd művészeinek otthont adó Balatonboglári Kápolnaműterem történetét felölelő kiállítás kapcsán az akkori és a mostani alkotói közegről, valamint a kettő közti viszony lehetséges olvasatairól.
Boglár – Itt és most címmel nyílt meg június 10-én, és augusztus végéig látogatható az a tárlat, mely az épp 50 évvel ezelőtt betiltott, a magyar neoavantgárd szabad megnyilvánulási lehetőségeinek teret adó epicentrumnak, Galántai György Kápolnaműtermének állít egyfelől emléket; másfelől pedig igyekszik társadalmi, kultúrpolitikai és intézményrendszeri kontextusba helyezni a korabeli eseményeket és alkotásokat – 2023 perspektívájából.
A magyar művészettörténet egy korszakát is jellemző, fogalommá vált „Boglár” jelenséget Mélyi József kurátor foglalta össze a füredi kiállításban.
Kulturális, művészeti életünk szereplőinek történetei, helykeresései és elkötelezettségei, a mozdíthatatlanságok, megalkuvások, opportunizmusok – azaz az alkotói önkifejezés lehetőségeinek kérdései – ma talán még bonyolultabban vannak velünk, mint a Kádár-korszakban, az 1970-es évek elején. Ezzel, s a kiállítás deklarált céljával kapcsolatban két, nemrég olvasott interjú jutott eszembe, melyeknek érintkezése a „Boglár itt és most” c. kiállítással figyelemreméltó.