Ismét játsszák a mozik Ulrich Thomsen és Mads Mikkelsen legendás fekete komédiáját, az Ádám almáit. Az Adam nevű neonácit játszó színésszel egy zavart keltő fekete alsógatyáról, Lars von Trier visszautasított felkéréséről és Mikkelsenhez fűződő kapcsolatáról is beszélgettünk, de Szász János is szóba került.
Anders Thomas Jensen abszurd világában mi sem természetesebb, mint hogy újra összeáll a Beatles – három pszichiátriai beteg jóvoltából. Mads Mikkelsen tescós John Lennonként is remek, de akkor miért olyan kínos ez az egész?
„Az Úr Adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” – mondja az ószövetségi történetben az istenfélő Jób. Egy napon ugyanis – a Sátánnak demonstrálandó – próbára teszi őt az az Úr: elveszi a gyermekeit, a vagyonát, és fekélyes kórsággal bünteti. Ő viszont kitart a bajban is. A bibliai esetet idézi Szikszai Rémusz rendezésében a Radnóti Színház Ádám almái című darabja, amelyben Ivannal, a hitbuzgó pappal kerül szembe a neonáci Adam, akit három hónap közmunkára ítéltek. A mindenben csak a jót látó pap parókiáján ráadásul az alkoholista és kleptomán Gunnarral, valamint a benzinkutakat fosztogató pakisztáni Khaliddal kell együtt élnie Adamnak, és egy idő után elhatározza: kizökkenti Ivant a hitéből. A feketekomédiát filmvásznon már láthatta a közönség: Anders Thomas Jensen dán rendező alkotását 2005-ban játszották a magyar mozik is. A Radnóti színpadán Ivant László Zsolt, Adamot Pál András játssza, Gunnar szerepében Schneider Zoltán, Khalidéban Rusznák András, az idős Pauléban pedig Bálint András tűnik fel.