#család

Kik, mik vagyunk - A karrierváltás megtervezése

Mindnyájan ismerünk olyanokat, akik akár egy biciklicsengő megvásárlása előtt is bonyolult Excel-táblázatot nyitnak, és mérlegelik a különböző opciókat. Minél nagyobb a tétje egy döntésnek, annál többféle módon próbáljuk felállítani az előnyök és hátrányok ijesztően össze­tett mátrixát. Van-e nagyobb téttel bíró döntés a szakmai életünkben, mint a karrierváltás?



Game over helyett next level - Csalási ciklusok

A családi élet olyan, mint egy számítógépes játék. Életszaka­szokra tagolódik, és minden szakaszban az a feladatunk, hogy megszerezzük azokat a készségeket, amelyekre a következő szakaszban szükségünk lesz. Ha nem szerezzük meg, akkor a játék visszadob egy szinttel korábbra. Ha végigmentünk az összes szinten, felvillan a képernyőn az elismerő jutalom: „küldetés teljesítve”.



A munka–magánélet mérlege - Nem vagyok elég jó?

A libikóka közepére állva, lelassulva, a saját testünk mozgá­sára figyelve egyenesbe hozhatjuk a mérleghintát. Ugyanígy a munkában és a magánéletben is megtalálhatjuk azt az egyensúlyt, amelyben időt tudunk szánni a karrierünkre, a párkapcsolatunkra, a családunkra és önmagunkra is.





Pedig én mindent megadtam neki!

Egzisztenciális tény, hogy kapcsolatokba születünk, és abban tudunk létezni, fejlődni, önmagunkká válni. Ez a fejlődés akkor valósulhat meg, ha a kapcsolat igazságos, azaz az abban élők kölcsönösen figyelembe veszik a saját és a másik érdekeit, lehetőségeit, és felelősséget vállalnak azok megvalósulásáért.



NER-ből és fizetésből élők: Most akkor csókosok, szakemberek, vagy a megelőlegezett bizalom juttatta állami állásokba őket?

Kocsis Máté feleségének már nincs jól fizető állami állása, ahogy Magyar Péternek sincs, de utóbbi közpénzes megbízatásairól máig nem sikerült eldöntenie a kormányzatnak, hogy miért kapta őket. Most éppen az a hivatalos álláspont, hogy csak akkor kap állami megbízást a NER-ben valaki, ha jó szakember, kivéve talán Magyart. De vajon ez mindenkire igaz?