Manapság egyre több csapat trükközik azzal, hogy amíg a sérülést szimuláló kapusát ápolják, addig az edző taktikai utasításokkal látja el a mezőnyjátékosokat. A FIFA már foglalkozik a problémával, de a megoldási javaslatai egyelőre elég harmatosak. Mi lenne, ha szakítanának a tradíciókkal, és a futball egyik betegségét úgy gyógyítanánk meg, hogy izgalmasabb és egyben profibb legyen tőle a sportág?
A portugál szakvezető szerint jót tenne az európai futballnak, ha amerikai mintára bevezetnék az időkérést a mérkőzéseken. Azt is elárulta, hogy miképpen szokott készülni a félidőre.
Mocsai tulajdonképpen ebben a szerepében is egyetemi tanár, aki a legszélsőségesebb körülmények között sem veszti el tanári méltóságát, és ezzel olyan kivételes jelenség, mint egy katona, aki sohasem káromkodik.
Csodát várni egy időkéréstől felesleges, mégis eldönthet egy meccset. A csapatjátékok legtöbbjében létezik időkérés – pár perc szünet az idegbaj közepette, amikor az edző valamit csinál. Kitalál, nyugtat, leteremt vagy csak megállítja az ellenfelet. Egy jó időkérés mindez együtt, miközben nyilvánvalóan nem elég semmire – a taktikát az edzéseken lehet csak begyakorolni. A tegnapi magyar-horvát kézimeccs peches időkérése apropóján azt mutatjuk be, milyen szerepe lehet az időkérésnek néhány sportágban.
